"...annak térkép e táj", írta Radnóti Miklós. A tragikus sorsú költőóriás sorai a Pátkai-víztározónál az átlagosnál gyakrabban eszembe jutnak. Hogy miért? 2013-ban költöztünk Pátkára, azon a tavaszon észleltem először a tározó északi részén gémfélék költését. Azóta minden évben látok nádszálakon átsejleni nagy kócsagokat, fészken ülni vagy fészekanyagot hordani szürke- és vörös gémeket.
Egy kócsag- és egy szürkegémfészek (2015 tavasza)
A szürke gém a nádasban is gallyfészket rak. Ez a parthoz közeli fészek (és a szomszédos kócsagfészek) a zöld nád feljövését követően teljesen eltűnt szem elől...
Ám ez legjobb esetben is csak áprilisig tart, utána a zöld nád feljövésével véget ér a móka, az egy kivételt a 2015-ben egy nádban maradt magaslesen fészkelő szürke gém jelentette. 2016-ban a nagy kócsag és szürke gém párok számát 5-5-re becsültem, de éreztem azt is, hogy ez nagyon bizonytalan, hatalmas az esélye az alábecslésnek. A Pátkai-víztározónál nincsenek megfigyelőtornyok, az erdővel körbevett északi medencére nem lehet rálátni a környékbeli dombokról. 2017 januárjában pontosan azért jártam be a tavat a jégpáncélon (fittyet hányva az összes tiltó táblának), hogy a fészkeket megkeressem. Egyet sem találtam. A soha nem aratott avas nád annyira sűrű és gubancos, hogy egy-egy nádbokor belsejébe képtelenség belátni.
Egy madarászfórumon felvetettem hát a nagy kérdést: van -e valakinek számlálásra alkalmas légi eszköze? Csakhamar levelet kaptam Szilágyi Attilától, azaz madarászkörökben ismertebb nevén Fitetitől. Ő egyrészt a madártani és természetvédelmi drónozás egyik hazai úttörője, másrészt ősrégi hortobágyi ismerős. Idén tavaszra tűztük ki a magasból történő leskelődést, ami április 15-én délután zajlott le, egy zápor miatt két részletben.
Attila a drón előkészítése közben, körben állnak a döbbent laikusok, Pusztai Orsolya (Attila sógornője), Ágoston, Adri, Erzsike és a fényképet készítő jómagam.
Az 1 km hatósugarú eszköz a víztározó északi, Kis-tónak is nevezett medencéjénél egyetlen pontról is remekül működött.
Jobbra hátul a Vértes, balra hátul a felmérést átmenetileg akadályozó esőfelhő, az előtérben a két nádfoltban 2 és 4 kócsagfészek... (fotó: Szilágyi Attila)
Szépen sorban előkerültek a kócsagfészkek kettes, hármas, négyes és nyolcas elrendezésben, összesen tehát 17. Emellett négy szürkegém-fészekalj is látható volt fentről.
A legsűrűbb teleprész, ahol 8 kócsagfészek és 4 gémfészek rejtőzik az avatatlan szemek elől. (fotó: Szilágyi Attila)
Egy kis nézelődés madártávlatból. A kép bal szélén, középtájon a zöld folt a kaszálórét, ahol hangyaboglárkák élnek és ahol 2015-ben a törpevízicsibe szólt. Ettől lejjebb a szürkés színű kiöntésen idén tavasszal egyszer 6 daru éjszakázott. Hátul fénylik a Zámolyi-víztározó, jobbra a Páskom nevű falurész házai tarkállnak, a mi házunkat a fák eltakarják. (fotó: Szilágyi Attila)
Az akció eredményeként kiderült, hogy a pátkai nagy kócsagok állománya az eddig gyanítottnak több mint háromszorosa. Egy kis adalék a faj életrevalóságához, egy újabb nagyszerű adat a víztározón, valamint egy teljesen újszerű élmény. Köszönet Szilágyi Attilának az önzetlen segítségért.
