2016. január 29., péntek

fecskebarát Fehérvár I. - Fecskehatározás

A "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány 2016 elején elindítja a "fecskebarát Fehérvár" programot.
Céljaink:
  • Székesfehérvár belterületén a lakott fecskefészkek számba vétele
  • A fecskék segítése sárgyűjtő helyek létesítésével
  • A fecskék és védelmük népszerűsítése
  • A fecskés lakók bevonása a gyakorlati fecskevédelembe
  • Fecsketelepítési kísérletek
  • Középtávon a városi fecskeállomány stabilizálása, növelése

A fecskék határozása
Az akció sikeres lebonyolításához ismernünk kell a fecskéket. A következő képösszeállítás ehhez nyújt segítséget.
Füsti fecske (Hirundo rustica) Védett! Eszmei érték: 50.000 Ft
Kifejlett füsti fecske. Fotó: dr. Kovács Gábor

A felnőtt madár feje, háta és szárnyai kékesen csillogóak (borult időben feketének tűnnek), torka és homoka rozsdavörös, hasa fehér vagy világos drappszínű. Farokvillája nagyon hosszú. Ez utóbbi alapján a két ivar megkülönböztethető, hiszen a hím faroktollai hosszabbak. Éneke a jellegzetes csivitelés, ficsergés.

Ritka esemény: a füsti fecskének általában legfeljebb öt fiókája van. Fotó: dr. Kovács Gábor

A fiókák a kirepülést követően már csak néhány hónapot töltenek hazánkban. Ez idő alatt a tompa narancssárga torok- és homlokfolt, a rövid faroktollak és a sárgás csőrzug alapján ismerhetők fel.

Egy használaton kívüli pásztortanya gerendájára épült fészek kirepülés előtt álló füsti fecske fiókákkal

A füsti fecske fészke felül mindig nyitott, sárból és növényi szálakból készült csésze, amely általában ereszek alá, gerendák tetejére vagy oldalára épül. A fészkek jellemzően magányosan, vagy legalább 2-3 méterre vannak egymástól. A fészket leginkább ólakban, istállókban, hodályok fázatán készíti, főleg falvakban, állattartó telepeken, tanyákon. A városokban kifejezetten ritka lett az utóbbi időben.

Molnárfecske (Delichon urbicumVédett! Eszmei érték: 50.000 Ft
Villanydróton landoló molnárfecske. Fotó: dr. Kovács Gábor

A füsti fecskénél kisebb, tömzsibb madár. Felsőteste a farok tövénél húzódó széles fehér sávtól eltekintve egyöntető fényes kék. Alsóteste fehér. Farokvillája igen kicsi. A fenti képen is látszik, hogy lábait, lábujjait finom tollazat borítja. Hangja folyamatosan hallatott monoton csicsergés, valódi éneke nincs. Ez összefüggésben van telepes életmódjával, hiszen nincs szüksége énekkel kijelölt területre.

Fészkéhez közelítő molnárfecske egy irodaház eresze alatt.

A molnárfecske fészke felül zárt, csak egy parányi röpnyílást hagy felül. Emiatt nem látszik, hogy hány fióka van a fészekben. A fészkek egymáshoz közel, néha összetapasztva sorakoznak a megfelelő helyeken, ereszek, párkányok, hidak alatt. A városokban ez a faj a gyakoribb. Néhol igen népes, több ezres telepei is lehetnek, de megritkulását követően a néhány tucatnyi fészkes kolóniáknak is nagyon kell örülnünk.

Partifecske (Riparia ripariaVédett! Eszmei érték: 50.000 Ft
Villanydróton gyülekező partifecskék. Fotó: dr. Kovács Gábor

Mivel vonuláskor a településeken is felbukkan, érdemes megismerkednünk a harmadik hazai fecskével is. Még a molnárfecskénél is kisebb, felül barna színű. szemből nézve feltűnő a barna mellszalag. Farokvillája szinte nincsen. Hangja száraz zizegés, éneke neki sincsen. Eredetileg folyók szakadópartjaiban fészkelt, de manapság a homokbányákban is költ. Székesfehérváron (régi kubikgödör), illetve Kincsesbánya határában (mészhomokbánya) kisebb állománya él. A homokfalban sűrűn sorjázó kis lyukakat ők lakják.

Sarlósfecske (Apus apusVédett! Eszmei érték: 25.000 Ft
A sarlósfecske csak nevében fecske! Fotó: dr. Kovács Gábor

Nem énekesmadár, hanem a kolibrik távoli rokona. Sokkal nagyobb, mint az igazi fecskék, teste tökéletesen áramvonalas, sötétbarna színű, világos torokkal. Röpte erőteljes, bravúros és nagyon gyors. Lába annyira visszafejlődött, hogy csak kapaszkodni tud vele. Drótra nem tud felülni. Tudományos neve szó szerint láb nélkülit jelent. Hangja éles visítás. Ősi élőhelyeit szinte kizárólagosan felváltották a bérházak, ahol szellőzőkben, dilatációs résekben él. A fészkelést kivéve sosem száll le, a levegőben táplálkozik, iszik, gyűjti a fészekanyagot, de gyakran a levegőben alszik, sőt párzása is szó szerint "röpke együttlét". Esőfront előtt a felnőtt madarak akár 100-200 kilométerre, napos, rovarban gazdag területekre repülnek, míg a fiókák hibernációhoz hasonló állapotba kerülnek.

Két ritkaság
Mai határainkon belül nagyjából fél-féltucatnyi hitelesített megfigyelése van az alábbi két madárnak, itt csupán érdekességként, a teljesség kedvéért szerepelnek. Valódi fecske a vörhenyes fecske (Cecropis daurica), a Balkán és Dél-Európa jellegzetes madara. A fején jellegzetes vöröses folt van, farka a füstihez hasonlóan hosszú, de a farka fölötti vöröses (a fiatalokon piszkosfehér) sáv a molnárfecskét idézi. Szintén déli faj a sarlósfecske nagy termetű, világos hasú rokona, a havasi sarlósfecske (Apus melba). Hangja nem hasonlít a sarlósfecske vékony visítására: vércseszerűen vijjog.

Havasi sarlósfecske és vörhenyes fecske: két igazi ritkaság. A képek a Duna romániai szakaszán, a Kazán-szorosban készültek. Fotók: Kovács Norbert

Fecskék a magyar irodalomban

"Ni a fecskék, ni a fecskék!
Dróton ülő hangjegyecskék.
Őszi szelek megtanulták
Ezt a kottát, s fújják, fújják."
(Gazdag Erzsi: Itt az ősz)

"Azt láttam, hogyan tanítja a nagy fecske a picit röpülni. Fecskeanya kiparancsolta a fiókáit a fészekből a tornác párkányára. Úgy gubbaszkodtak ott a buksik, mint az iskolás gyerekek a padban. Fecskeapa pedig kiült az eperfára, és onnan parancsolgatott:
- Gyerekek, csak csicseri! Bátran csak, ficseri!
Hárman szót is fogadtak, és átlibbentek a fecskepapához (...) Tízszer tették meg az utat egy délelőtt a kisfecskék a tornácról az eperfáig meg vissza. Akkor aztán az öregek azt mondták, hogy elég ennyi tudomány egy napra."                         (Móra Ferenc: Madarak iskolája)

"Miért cikáznak a fecskék?
Hogy az eget kékre fessék.
S ha mindenütt van már festék,
Kész a tavasz! - jelenthessék."
(Devecseri Gábor)

"Akkor a veranda másik oldalán kezdték. Megható ügybuzgalommal, az ifjú pár, mindig együtt, ülnek a villanydróton, az egyik szájában szálacska, agyaggombóc és várják hogy ez a hülye pasas eltűnjön, és építhessenek, beköltözhessenek, költhessenek. Ma reggel meg berepültek a házba, a szobába egy kép tetején kezdték, azt hívén a nyitott ajtóra, szegények, hogy ott állandó az átjárás. Mért nem mennek egy házzal odébb? Miért szeretnek annyira? A végén, azt hiszem, be fogom fogadni őket."
(Karinthy Ferenc: Napló, 1971. június 1.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése