Tavaly nyári bejegyzésünkben volt szó néhány olyan, környékünkön ritkának számító madárról, amelyek a Mezőföld déli részén még előfordulnak, vagy esetleg most vannak visszatelepülőben. Ahhoz, hogy hatékonyan elősegíthessük visszatérésüket, ismernünk kell a korábbi, évtizedekkel ezelőtti állapotot, amikor még az Észak-Mezőföldön is elterjedt fajok voltak.
Kék vércse (Falco vespertinus): Radetzky Jenő 1984-es könyvében (Madarakról, tájakról Fejér megyében) még magától értetődő, hogy a külföldieket a Dinnyési-fertő melletti akácoshoz, vagy a székesfehérvári Sóstó melletti vízmű véderdőhöz vitték kék vércsézni. Ez a múlt. A '90-es években a kék vércse szinte eltűnt a Dunántúlról, de az ország más részein is megritkult.
A faj a szigorú, következetes védelem (vércseládák kihelyezése, varjútelepek védelme) hatására a Dunától keletre magához tért és "hódító útra" indult, így 2014-ben egy pár ismét költött a Mezőföldön, Sárkeresztúr mellett. Kíváncsian várjuk a 2015-ös fejleményeket.
Az Észak-Mezőföldön szórványos adatokkal rendelkezünk, idén tavasszal Székesfehérvár és Pátka határában is felbukkantak átvonuló példányok. Pátkán 2014 óta egy varjútelep is van, ez a jövőben akár természetes vércsetelep helyszíne is lehetne... Amúgy vércseodvakat mi is tettünk ki, jelenleg elsősorban a vörös vércse foglalja el őket igen jó százalékban (lásd a tavaly nyári bejegyzésünket).
Kuvik (Athene noctua): Dr. Tapfer Dezső a Kelet-Bakony baglyairól szóló tanulmányában (1979) egy nagyon szép, de sajnos nehezen rekonstruálható világot ír le:
"...majd minden falu gazdasági épületekkel megtűzdelt egyik-másik szegélyén megtalálható a kuvik, mint állandó helyi bagoly. Részben a magtárak, csűrök padlásán, részben az embertől távolabb, de mégis viszonylag közeli, patakmenti fűz- és nyárfaligetek, legtöbbször inkább csak fasorok öreg odvaiban..."
Radetzky Jenő a Császár-víz völgyéből említi, ahol fűzfák odvaiban költött. Érdekességként mindketten észleltek gyurgyalagtelepen fészkelő kuvikot, Tapfer Iszkaszentgyörgynél, Radetzky Pákozdnál. A Mezőföld délebbi részén költ (Tác, Sárkeresztúr, Sárszentágota), de északabbra, a mi környékünkről csupán néhány adatunk van (Zámolyi-víztározó, Pátka-Páskom, székesfehérvári Pénzverő-völgy, Lovasberény). Csőodvak kihelyezését az állattartó telepeken tervezzük, elsősorban Lovasberény környékén.
Szalakóta (Coracias garrulus): Gyakorlatilag a kék vércsével egyszerre tűnt el a Mezőföldről, majd vele együtt tért vissza... Kelet-Magyarországon hihetetlenül látványosan foglalja el a mesterséges odvakat, így nagyon várjuk, hogy az "előörsök" hozzánk is elérkezzenek.
A szalakóta esetében igen hasznosak a múltbeli előfordulásokról szóló publikációk, hírek. Radetzky Jenő említett könyvében például felsorolja a pákozdi gyurgyalagtelepet és az alapítványunk által is vizsgált lovasberényi Kazal-hegyet; mindkét helyen löszfalban költött a jól megszokott faodú helyett. Jellegzetes fészkelőhelye volt a Császár-víz-völgy. Szili István, aki gazdag tapasztalatait örömmel adja át nekünk, a Lovasberénytől keletre levő "Kenderföldi-patak" völgyéből emlékszik rá évtizedekkel ezelőtt. Mindkét völgy ma is kiváló állapotban van, öreg, odvas füzekkel, kaszált vagy legeltetett gyepekkel.
Kék vércse (Falco vespertinus): Radetzky Jenő 1984-es könyvében (Madarakról, tájakról Fejér megyében) még magától értetődő, hogy a külföldieket a Dinnyési-fertő melletti akácoshoz, vagy a székesfehérvári Sóstó melletti vízmű véderdőhöz vitték kék vércsézni. Ez a múlt. A '90-es években a kék vércse szinte eltűnt a Dunántúlról, de az ország más részein is megritkult.
A faj a szigorú, következetes védelem (vércseládák kihelyezése, varjútelepek védelme) hatására a Dunától keletre magához tért és "hódító útra" indult, így 2014-ben egy pár ismét költött a Mezőföldön, Sárkeresztúr mellett. Kíváncsian várjuk a 2015-ös fejleményeket.
Az Észak-Mezőföldön szórványos adatokkal rendelkezünk, idén tavasszal Székesfehérvár és Pátka határában is felbukkantak átvonuló példányok. Pátkán 2014 óta egy varjútelep is van, ez a jövőben akár természetes vércsetelep helyszíne is lehetne... Amúgy vércseodvakat mi is tettünk ki, jelenleg elsősorban a vörös vércse foglalja el őket igen jó százalékban (lásd a tavaly nyári bejegyzésünket).
2013-as vörösvércse-költés. Talán hamarosan a kék színű rokonokat is várhatjuk az észak-mezőföldi löszvölgyekbe?
Kuvik (Athene noctua): Dr. Tapfer Dezső a Kelet-Bakony baglyairól szóló tanulmányában (1979) egy nagyon szép, de sajnos nehezen rekonstruálható világot ír le:
"...majd minden falu gazdasági épületekkel megtűzdelt egyik-másik szegélyén megtalálható a kuvik, mint állandó helyi bagoly. Részben a magtárak, csűrök padlásán, részben az embertől távolabb, de mégis viszonylag közeli, patakmenti fűz- és nyárfaligetek, legtöbbször inkább csak fasorok öreg odvaiban..."
Radetzky Jenő a Császár-víz völgyéből említi, ahol fűzfák odvaiban költött. Érdekességként mindketten észleltek gyurgyalagtelepen fészkelő kuvikot, Tapfer Iszkaszentgyörgynél, Radetzky Pákozdnál. A Mezőföld délebbi részén költ (Tác, Sárkeresztúr, Sárszentágota), de északabbra, a mi környékünkről csupán néhány adatunk van (Zámolyi-víztározó, Pátka-Páskom, székesfehérvári Pénzverő-völgy, Lovasberény). Csőodvak kihelyezését az állattartó telepeken tervezzük, elsősorban Lovasberény környékén.
Szalakóta (Coracias garrulus): Gyakorlatilag a kék vércsével egyszerre tűnt el a Mezőföldről, majd vele együtt tért vissza... Kelet-Magyarországon hihetetlenül látványosan foglalja el a mesterséges odvakat, így nagyon várjuk, hogy az "előörsök" hozzánk is elérkezzenek.
A szalakóta esetében igen hasznosak a múltbeli előfordulásokról szóló publikációk, hírek. Radetzky Jenő említett könyvében például felsorolja a pákozdi gyurgyalagtelepet és az alapítványunk által is vizsgált lovasberényi Kazal-hegyet; mindkét helyen löszfalban költött a jól megszokott faodú helyett. Jellegzetes fészkelőhelye volt a Császár-víz-völgy. Szili István, aki gazdag tapasztalatait örömmel adja át nekünk, a Lovasberénytől keletre levő "Kenderföldi-patak" völgyéből emlékszik rá évtizedekkel ezelőtt. Mindkét völgy ma is kiváló állapotban van, öreg, odvas füzekkel, kaszált vagy legeltetett gyepekkel.
Löszgyep és patakvölgy találkozása a lovasberényi Kender-tótól délnyugatra. Ideális szalakóta-élőhely...
Dr. Tapfer Dezső a Kelet-Bakonyban kastélyparkok (Bodajk, Iszkaszentgyörgy) mellett egy olyan réten is ismert fészkelő szalakótapárt, ami ma is kiváló lenne a faj számára. Ez a Móri-árok Natura 2000-es terület része, a Székesfehérvár-Komárom vasútvonal és a 81-es főút között található Fehérvárcsurgó és Sárkeresztes között.
Kis őrgébics (Lanius minor): Ő is "déli" madár, Dinnyés, Agárd és Velence környékén még találkozhatunk vele. Pár éve vágtak ki egy fát (és pont kerékpárút építése miatt) Iszkaszentgyörgynél, ahol fészkelt. Két éve bukkantam egy másik párra a lovasberényi volt szovjet bázison. Jelenleg azonban az Észak-Mezőföldön nem ismerek költő párt. Bízunk benne, hogy a szántóink környékén tervezett faültetések talán pár év múlva otthont adhatnak ennek a csinos küllemű madárnak is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése