2017. október 11., szerda

Lehetett volna... - Emlékezés Illyés Eszterre

Az ökológusok igen fogékonyak az ökológiai gazdálkodás eszméje iránt (és persze a vegyszermentesen gazdálkodókat is jobban érdekli a természet, mint vegyszerező társaikat). Azok a botanikában, a fajok közötti kapcsolatban, növénytársulások mintázatában és szintezettségében elmélyülő kutatók, akik általában elég tájékozatlanok a gyakorlati gazdálkodásban, kifejezett hívei szoktak lenni a növénytársításnak, a tájfajtáknak, a permakultúrának, de még az őshonos állattartásnak is.
dr. Illyés Eszter (1979-2012)
Fotó: Molnár Zsolt Forrás: http://illyeseszter.blogspot.hu 

Valahogy így kerülhetett az ökológiai gazdálkodás közelébe Illyés Eszter is. ELTÉ-n végzett biológusként a hazai félszáraz gyepek fajösszetételéből írta doktori munkáját, a magyar ősgyepek lelkes fiatal kutatójaként tartotta számon a szakma, 2012-ben mégis a frissen induló Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) tagjai között találjuk. A szervezet alapító konferenciáján (2012. február 2.) még a szaporítóanyagokkal, alternatív fajták vetőmagjával kapcsolatos szekciót szervezte, később azonban figyelme a hazai ökológiai szőlészetek sorköztakaró növényei felé fordult.
Ez a bejegyzés Eszter emlékéről szól, így csak nagyon röviden jelzem, hogyan találkozott az Ő és a mi életutunk. Gazdaságunk indulása után értesültünk arról, hogy a tápiószelei génbankból lehet régi fajtákat igényelni. A génbank munkatársa kapcsolatban volt egy, a Védegyletben dolgozó, a téma iránt igen elhivatott személlyel, aki résztvevőket keresett egy németországi tanulmányútra. Később aztán ő ajánlott minket a konferenciát szervező, szaporítóanyag-ügyben tapasztalatait megosztani hajlandó ökológiai gazdálkodókat kereső Illyés Eszternek.
A konferencián csupán egy gyors bemutatkozásra volt mód, majd 2012 nyarán immár az ÖMKi on-farm hálózat tagjaként ismét összefutottunk. Ekkoriban kezdett bennem érlelődni az elhatározás, hogy az Aszal-völgyet nem szabad magára hagyni, hogy a Natura 2000-es cím önmagában nem sokat ér, hogy kellene valamilyen előrelépés ebben az ügyben. Sok löszgyepekkel kapcsolatos írást elolvastam, így hamar feltűnt egy Illyés Eszter nevű szerző. A nyári találkozón már tudatosan mentem oda Eszterhez megtudni, hogy ő -e az, aki a löszgyepekről is ír.
Szívszorító, de az alábbiakban az egyetlen beszélgetésünkről írok. Vannak azok a találkozások, amikor azt érezzük, mintha már ezer éve ismernénk egymást... Fél óra múlva egy parázs vita kellős közepében voltunk. A halálosan izgalmas téma: lehet -e helye löszgyep szomszédságában a szántóföldre kivetett zöldtrágyakeverékben mézontófűnek...? Esztert ez jellemzi számomra (azóta is) a leginkább. Van egy több komponensű keverék. Az egyik tagja nem az igazi. Nem kenjük el a dolgot, nem söpörjük le a kérdést, hanem nekilátunk kitalálni, hogy az elem mivel volna pótolható, aztán kapcsolati hálózatunkból elővesszük azt, aki esetleg képes lehet felszaporítani az adott fajt. Így jutott arra, hogy a mézontófű tökéletes helyettesítője (lenne/lehetne/lesz) a terjőke kígyószisz. Van is egy ember, aki ilyen növények magjának felszaporításával foglalkozik, előbb-utóbb majd ez is megoldódik...
A találkozón meglátogattunk egy ökológiai burgonyaföldet, aminek a szélébe a gazda egy korábbi támogatást igénybe véve sövényt telepített. Eszter tekintete ismét megvillant a szemüveg alatt: kiszúrta és szóvá is tette, hogy a legalább ötfajú bokrosban ott van a nem őshonos hóbogyó. Mert lehetett abban kökény, vadrózsa, galagonya, de számára egy behurcolt faj egy természetességre törekvő rendszerben nem volt elfogadható. Ezt a maximalizmust nagyon nehéz tanulni, nem is igen hiszem, hogy valaha képes leszek rá. De példának, mintának mindig velem lesz.
Ezt követően leveleket váltottunk arról, hogy hogyan lehetne az egyébként Általa is ismert Aszal-völgy sorsát jobbra fordítani. Ismét előkerült a komoly kapcsolati tőkéje: nagyon sok embert ismert személyesen vagy levelezés útján. Nekem nagy megnyugvás volt, hogy ilyen tapasztalt szakember száll be az ügybe, hiszen öt éve még csak nagyon szerényen mocorogtam ebben a témában. Mai ésszel sok akkori ötlet és elképzelés igencsak délibábos. Már nem tudom, milyen ügyben írtam Eszternek 2012. október 15-én, amire hamarjában válaszolt is.

Dr. Illyés Eszter három nappal később halálos autóbalesetet szenvedett az M3-as autópályán. Az azóta eltelt fél évtized során sok minden történt. Eszter halálát követően vált bennem biztossá, hogy egy civil szervezetre lesz szükség mindahhoz, amit akár az Aszal-völgyben, akár másutt tenni szeretnénk. Ebből született másfél évvel később a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány. Utána jött az Aszal-völgy helyi védetté nyilvánítása, bekapcsolódásunk a három új helyi védett terület gyakorlati védelmi munkájába, új védendő területek felbukkanása (Maroshegy, Fövenypuszta), nem beszélve több, még tervezési stádiumban levő ügyről... Soha nem derül ki, milyen lenne mindezt dr. Illyés Eszter szakmai javaslataival, ötleteivel, tanácsaival a hátunk mögött megvalósítani.

Szép az Aszal-völgy idén ősszel. Most virágzik az aranyfürt. Látod, ugye?

Kovács Gergely Károly
2017. október 11.

2017. szeptember 12., kedd

Egy munkás délelőtt Felsőszentivánon


2015 őszén írtam egy bejegyzést arról, hogy mit tehet egy természetvédő egymagában (ITT olvasható). Szűk két év elteltével örömmel számolok be, milyen az, amikor már KÉT természetvédő végzi önkéntes akcióját a nemes cél érdekében. A helyszín: a felsőszentiváni Sóstó, az időpont: 2017. augusztus 26, a szereplők: dr. Flesch Márton és Kovács Gergely, az eszközök: két kézikasza, egy gereblye, egy zsák és két kézifűrész.
A Sóstó jelen állás szerint a Kárpát-medence három legkisebb, természetes állapotban megmaradt szikes tavának egyike, területe két hektár (20.000 négyzetméter). A Sóstó egy sztyepptál-típusú szikes tó, a környező gyepek, működő és elcsapott szántók szintjéről nagyon meredek lejtővel szakad be a tényleges tómederbe. Ott aztán az északi-északnyugati, náddal borított szakaszt kivéve szépen kirajzolódik a zonáció: a part tetején levő löszgyep lemegy szikfoki növényzetbe (sziki mézpázsit, sóvirág, sziki őszirózsa, sziki útifű), ezt követik a sótűrő vaksziki fajok (pozsgás zsázsa, sóballa), mivel pedig akciónk idején a tó teljesen kiszáradt, a kiverődött sziksós tómederben további érdekes növények jelentek meg: a már említett sóballán kívül parti laboda és bajuszpázsit.
A Sárvíz völgye tájvédelmi körzet részeként országosan védett, része a Natura 2000 hálózatnak, azt hihetnénk tehát, hogy minden a legnagyobb rendben van. Csakhogy... a tó nem állami, hanem magántulajdonban van, mégpedig egy olyan mezőgazdasági nagyvállalatéban, amely állattartását majdnem teljesen leépítette, így a tóparton sokféle kellemetlen növény van terjedőben. A májusi szikes tavas bejáráson kitalált módon udvarias levélben vettük fel ezzel kapcsolatban a kontaktust a tulajdonossal, aki megkeresésünkre nem reagált. Átkozódás, szitkozódás és fogcsikorgatás helyett ezért Marcival úgy döntöttünk, magunk nézünk utána, mit bír el két ember egy nyári délelőttön, ezért a fent említett eszközökkel munkához láttunk.
Ellenfeleink
Aranyvessző: behurcolt dísznövény, amely elhanyagolt területeken, ártereken iszonyatos tömegben képes elszaporodni. A tó északkeleti partja a légifotók tanúsága szerint korábban szántó volt. Elcsapását követően azonban elgyomosodott, innen terjedt be az aranyvessző egészen a tó keleti szegélyébe. Szerencsére a tényleges meder sótartalmát nem bírja, ám néhány itteni foltja így is szúrta a szemünket, ezért lekaszáltuk és eltávolítottuk.
Az aranyvesszőfoltok eltűnése. A lekaszált anyagot a tótól távolabb raktuk le.

Keskenylevelű ezüstfa: azaz népiesen "olajfa". Egyedei gyakorlatilag körbeveszik a tavat, komolyabb gyérítésükre eszköz híján nem vállalkozhattunk, de a kézifűrész segítségével azért két, a mederbe beszemtelenkedett egyedet kivágtunk. Vele az a fő probléma, hogy bírja a szikes talajt, ezért nagyon fontos a gyérítésük, mielőtt a lehulló lombjával, a gyökerek vízfelvételével vagy bármi egyéb módon beavatkozna az élőhely finom egyensúlyába.
Az egyik fa....

...és a másik fa eltűnése

Nád: a legismertebb vízinövények egyike. Nem ez a megfelelő fórum annak eldöntésére, hogy egy szikes tóban helye van -e a nádnak vagy nincs. Mindkét véleménynek vannak hívei, szerintem minden tó más és más. Ebben a kis tóban talán annyira nem kellene nádszegélynek lenni, persze két ember kéziszerszámmal nem is tud nyáron nekiugrani a nádasnak. Ám az már joggal zavarta a szemünket, hogy a tó déli, legszebb zonációt mutató részén is terjedt az a bizonyos alacsony, satnya "szárazföldi nád". Egyelőre kísérleteztünk, vagyis egy foltot lekaszáltunk és jövőre megnézzük, a nyári melegben elvégzett beavatkozásnak volt -e ritkító, visszaszorító hatása.
Oldalról nézve is látványos az eredmény...

...szemből meg pláne.

Jövőre megnézzük, mi történt az aranyvessző- és nádállomány helyén. Ha tapasztalunk ritkulást, akkor a két növény virágzásakor megismételjük a kezelést, illetve további foltokon végezzük el mindezt. A cél az, hogy a tó déli sekély, partimadarak számára alkalmas oldala folyamatosan megfelelő fészkelőhelyet nyújtson.  

2017. szeptember 7., csütörtök

Fecskék és rajzok - Fecskevédelem az alapoktól

Egy új tanév kezdődik ezekben a napokban, így mód nyílik egy jó fél évvel ezelőtti ötletünk megvalósítására. Tavasszal a Pusztaszabolcsi Agrár Zrt-vel elkezdtünk egy fecskevédelmet és tudatos fogyasztást ötvöző kampányt (ITT olvasható). Akkor kaptunk olyan kritikát, hogy az még semmi, hogy egy fecske felkerül a tejespohárra, ez semmilyen üzenetet nem hordoz. Mi azonban már akkor tudtuk, hogy az a Kókay Szabolcs által festett fecske csak az első lépése egy hosszú távú akciónak.
A rajzversenyt Sziebler Péterné elnökkel találtuk ki még tavasszal, a részleteket pedig most, a tanév elején kapják meg azok az iskolák, amelyekbe Pusztaszabolcsról érkezik naponta az iskolatej. Ez csöppet sem kevés intézményt érint. A székesfehérvári tankerületben 81, a dunaújvárosiban 32, a pápaiban 24, a balatonfürediben 16 iskoláról van szó, ehhez jön még hét nem állami fenntartású intézmény. Számukra szól az alábbi hirdetmény:

RAJZVERSENY!

Biztosan észrevettétek, hogy idén tavasszal az iskolatej zárófóliájára, a boci feje fölé felkerült egy mindannyiunk által ismert és szeretett madárka, a füsti fecske. Régen minden háztáji tehénistállónak megvoltak a maga fecskéi, manapság a fecskék a tehenészetekben találnak megfelelő költőhelyet. A magyar ember mindig nagyon kedvelte a fecskéket, mi is büszkék lehetünk tehát arra, hogy a sok veszéllyel dacoló füsti fecske pusztaszabolcsi állománya jelentősen, másfélszeresére nőtt az elmúlt év során, így továbbra is ez Fejér megye legnépesebb ismert füstifecsketelepe.
Beszélgessetek a fecskék életéről, hosszú vándorútjáról, az állattartáshoz fűződő kapcsolatáról. Ha pedig van kedvetek, öntsétek mindezt rajzos formába! A Pusztaszabolcsi Agrár Zrt. és a „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány rajzpályázatot hirdet az alábbi két témában:

1. A füsti fecske és az állattartás
  • Miért az istállóban rak fészket a füsti fecske? 
  • Miért cikázik a legelő jószág körül? 
  • Mi haszna van a fecskének a tehénből és mi haszna van a tehénnek a fecskéből? 
  • Miért örül a gazda, ha az istállóban fecskepár kezd fészket rakni?
Próbáljátok meg lerajzolni a választ vagy válaszokat!

2. A fecskék vándorútja
Magyarországon a fecske télen nem találna táplálékot, ezért minden évben több ezer kilométert repül hazánk és Afrika között. Tengert és sivatagot szel át, míg megérkezik a zsiráfok, oroszlánok, zebrák otthonába, a szavannákra. Rajzoljátok le ennek a fantasztikus vándorútnak valamelyik állomását, mutassátok be az utazás szépségét, nehézségét vagy veszélyeit!

Választható technikák: grafit, tus, színes ceruza, rajzkréta, olajpasztell, vízfesték, tempera
Méret: A/4
Beküldhető képek száma tanulónként 1-1.
Osztályok, figyelem! Álljatok össze többen és készítsetek A/3 méretű kollázsképet a fenti témák valamelyikében újságból kivágott képek, falevelek, növényi termések vagy bármilyen papírra ragasztható anyag felhasználásával.


A pedagógusokat ezzel egy időben megkérjük arra, hogy egy órát szánjanak a fecskékre, beszélgessenek a gyerekekkel ezekről a madarakról, jelentőségükről, vándorútjukról, mintegy megalapozva a rajzok szakmai hátterét. Részlet a nekik írt levélből:

Szeretnénk, ha a rajzverseny kihirdetésekor egy tematikus óra a fecskékről szólna. Ehhez segítségként az alábbi óravázlatot javasoljuk.

1. A füsti fecske és az állattartás

·         Milyen fecskefajok élnek hazánkban? A településeken élő két faj (füsti- és molnárfecske) külleme, életmódja.
·         Miért került az iskolatej zárófóliájára a füsti fecske? Milyen kapcsolat van a tehenek és a fecskék között?
·         Miért előnyös a fecske számára istállóban fészkelni? (sötét, nyugodt, biztonságos hely, gazdag táplálék)
·         Miért előnyös a tehenek számára a fecskék közelsége? Egyetlen fecskepár egy szezonban akár negyedmillió rovart is elkap. Ezek között nagyon sok a vérszívó, jószágaink számára kellemetlenséget okozó rovar (szúnyogok, böglyök, szuronyos legyek).
·         Milyen egyéb állattartó telepeken élnek fecskék? (lovardák, sertéstelepek, juhhodályok, halastavak épületei)
·         Miért fogyatkoztak meg a falvakban-városokban a füsti fecskék? (háztáji állattartás visszaszorulása, a földes utcák leaszfaltozása megszünteti a sárgyűjtő helyeket, repülőgépes szúnyogirtás elpusztítja a táplálékforrást)
·         Ismertek –e a lakóhelyeteken olyan füsti fecskéket, melyek ólban, istállóban, tornác sarkában fészkelnek?


2. A fecskék vándorútja


·         Minden gyermek tudja, hogy a fecske a telet Afrikában tölti. Belegondoltatok már, hogy micsoda hihetetlen teljesítmény ez a vándorút? Számítsátok ki, hogy hány kilométert tesz meg egy fecske a lakóhelyetektől a Szaharától délre levő szavannákig!
·         Kövessétek a fecskék útját a térképen vagy földgömbön! Beszéljétek meg, milyen természeti képződményeket (magas hegységek, görög szigetvilág, Földközi-tenger, Észak-Afrika, Nílus, Szahara, szavanna), emberi alkotásokat (görög és római romok, piramisok) és élőlényeket (delfin, bálna, teve, antilop, zebra, elefánt, orrszarvú, oroszlán, gepárd) látnak útjuk során.
·         A magyar ember nagyon szereti a fecskéket. Sajnos nem minden európai nép gondolkodik így. Évente sok-sok ezer énekesmadarat pusztítanak el a dél-európai (Málta, Ciprus, Olaszország) és közel-keleti (Libanon, Egyiptom) országokban. Beszéljétek meg, miért fenyegeti az egész kontinens madárvilágát az, ha ezekben az országokban a vonulási időszakban pusztítják a madarakat.
·         A füsti fecskék évente 10-12 fiókát nevelnek fel. Ezeknek csak kis hányada tér vissza a következő évben. Beszélgessetek a vándorút során jelentkező természetes veszélyekről (tengeri- és homokviharok, ragadozó madarak, váratlan őszi hideg).

Fotómontázs Králl László fényképének felhasználásával.

A kiírás elkészülte után jött az ötlet a pusztaszabolcsiak részéről, hogy a vállalat visz tejet 13 óvodába is, őket se hagyjuk ki a dologból. Így készült el egy külön kiírás nekik is, melyben az óvodapedagógusokat is fecskés foglalkozás megtartására kérjük:

Szeretnénk, ha a fecskék fontossága, szépsége már egészen fiatal korban tudatosulna. Rajzpályázatunk témája a füsti fecske, a rajzok elkészítését pedig előzze meg egy közös beszélgetés, a hazánkban előforduló, településeken megfigyelhető két fecskefaj bemutatása fényképen vagy videón, a hang lejátszása, a két faj eltérő fészkének bemutatása. Érdemes felvetni olyan, a gyermekek fantáziáját megragadó tényeket, hogy a fecskék évente kétszer átrepülik a tengert és a sivatagot, útjuk során látnak delfineket, oroszlánt, elefántot, a piramisokat, tevekaravánt.


Nem szeretnénk, ha a rajzverseny beszürkülne a ma oly divatos "kinek van több ismerőse?"-vetélkedésbe. A legnagyobb közösségi oldalon lehet majd szavazni, ám ez csupán a közönségdíjról dönt. A tényleges helyezéseket mi fogjuk szakmai szempontból kiválasztani az egyes kategóriákban, külön kezelve az óvodákat és az alsó és felső tagozatot, illetve az osztályok közös munkáit. És ismét hangsúlyozom: a végcél még mindig nem ez, ez a rajzpályázat is csupán egy újabb lépés a végső célunk felé: egy jókora, több megyére terjedő közép-dunántúli térségben kinevelni a következő évtizedek fecskebarátait.
A rajzpályázatról a győztesek kiválasztását követően beszámolunk majd.

2017. augusztus 29., kedd

Madáratlasz Program

A 2014-ben meghirdetett európai madáratlasz program (röviden MAP) az öreg kontinens eddigi legátfogóbb ornitofaunisztikai felmérése. A gyűjtött adatok egy európai költési atlasz alapját képezik, közben azonban lehetségessé teszik egy hazai költési atlasz megalkotását is. Míg Európára vonatkozóan voltak már ilyen kötetek, Magyarországon ez egy nagyon fájóan hiányzó mű mindmáig. 
2014-ben még csak előzetes vizsgálódásokat végeztem (pl. Magyaralmáson, Kincsesbányán), 2015 tavaszától azonban belevetettem magam a "MAP"-ozásba. Különösen az első évben kívánt ez sok áldozatot a család részéről, hiszen rendszeresen külön utakon járva végeztem a felméréseket.
Az eredeti vállalásom a Székesfehérvártól északra levő 10x10 km-es négyzet volt (kódja CT03), ebben van az Aszal-völgy, a Máriamajori-erdő, a Jancsár-völgy, azaz az általunk őrzött helyi védett területek, továbbá a szántóink és a Pátkai-víztározó egy része. A teljesség érdekében azonban új helyeket is be kellett járnom. Ilyen volt például a Vörösmarty-halastó, a 81-es úttól keletre levő szántók és gyepfoltok, illetve Sárkeresztes.
B1= Pár megfigyelése lehetséges költőhelyen. Ezek a gólyatöcsök végül nem fészkeltek a Pátkai-víztározónál, de azért hetekig kitartottak az északnyugati sekély elöntésen.

2016-ban a megyei koordinátor megkért, hogy vállaljam el a CT04 négyzetet is. Ennek a négyzetnek a legfontosabb része a Zámolyi-víztározó, egy kiemelkedő madárparadicsom. Emellett ugyanakkor a CT03-mal összevetve sokkal több eddig teljesen ismeretlen résznégyzetet is tartalmaz, főleg északon (Csákberény-Gánt-Csákvár vonal) és északkeleten (zámolyi határ). Az utolsó 2,5x2,5 km-es négyzeteket 2017. július 14-én mértem fel.
Igyekeztem nagy hangsúlyt fektetni a madarászszempontból meglehetősen mostohán kezelt részek vizsgálatára, a vállalt négyzeteimen kívül is. Ilyen terra incognita Lovasberény határa, a pátkai határ keleti része, a Velencei-hegység keleti fele. Adatgyűjtést szinte kizárólag költési időben végeztem, a rendszer tanúsága szerint 68 db. 2,5 x 2,5 km-es négyzetből 195 teljes fajlistát, míg alkalmi megfigyelést vagy részleges fajlistát további 16 négyzetből töltöttem fel. A megfigyelési napok száma 150, a megfigyelt madárfajok száma 188.
A MAP a ranglistát a teljes fajlisták alapján állítja össze. Ebben én 2017. augusztus 29-én a 36. helyen állok, az előttem álló 35 madarász közül pedig mindössze ketten mértek fel nálam kevesebb UTM-négyzetet és ugyancsak ketten figyeltek meg kevesebb fajt. Ez arra utal, hogy felmérésem meglehetősen lokálpatrióta-jellegű, másrészt az aránylag kevés faj azt mutatja, hogy a költési időszakon kívüli madarászatok eredményét nem töltöttem fel.
Érdekesebb költések, költési kísérletek (*), illetve "gyanús" észlelések (°) 2015-2017 között a teljesség igénye nélkül:
  • Székesfehérvár
    • Cseh út: karvalyposzáta
    • Aszal-völgy: erdei fülesbagoly, füleskuvik
    • Máriamajori-erdő: macskabagoly
    • Jancsár-völgy: fakuszfaj*
    • A város belső részei (Videoton, Fecskepart, Palotaváros): százas nagyságrendű molnárfecskeállomány
  • Pátka
    • Páskom: füleskuvik
    • Pátkai-víztározó: bölömbika, kis vízicsibe, törpevízicsibe°, macskabagoly, kékbegy°, fülemülesitke
    • Zámolyi-víztározó déli része: bölömbika
    • Királyberek: gyurgyalag, parlagi pityer
  • Zámoly
    • Zámolyi-víztározó: feketenyakú vöcsök, fattyúszerkő, kormos szerkő
    • Burján-árok forrásvidéke: kis vízicsibe
  • Lovasberény
    • Sertéstelep: gyöngybagoly°
    • A falu belseje, Antali-major és a lujzamajori volt szovjet bázis: 4-5 pár kuvik
    • Angolkert: hamvas küllő
  • Gánt
    • Gránás és Bányatelep között: erdei pacsirta
  • Kincsesbánya
    • Mészhomokbánya: gyurgyalag, több száz pár partifecske
  • Aba
    • Felsőszentiván: százas nagyságrendben gulipán, gólyatöcs, dankasirály, küszvágó csér, fattyúszerkő; tucatnyi feketenyakú vöcsök, cigányréce
    • Sóstó: gulipán*, bíbic, kis lile
  • Sárkeresztúr
    • Sárkány-tó: kb. 40 pár gulipán, gólyatöcs, piroslábú cankó
Sem korábban, sem azóta nem jártam ezen a dűlőn, amely Zámolyt köti össze a csákberényi határral. Számos hasonló helyszín van, melyeket a MAP-felmérésnek köszönhetően ismertem meg.

2017. augusztus 14., hétfő

Madárparadicsom a Vértes lábánál - Zámolyi-víztározó

Ezen a honlapon szóltam már Kovács Norbertről, akit a környék legelhivatottabb terepmadarászának tartok. Norbi hóban-fagyban-kánikulában járja a Sárrétet, a Sárvíz-völgyet, a Császár-víz-völgyet, a Zámolyi-medencét és Dinnyés környékét, ezzel pedig olyan fantasztikus madáradatokkal gazdagítja Fejér megyét, mint például a sárgalábú cankó (Dinnyési-fertő), vándorpartfutó (Pátkai-víztározó), halászsirály (Sárkány-tó), citrombillegető (Zámolyi-medence), a "közepesen erős" fajokról (örvös lúd, északi- és sarki búvár, pásztorgém, fekete sas, szalakóta...) nem is beszélve.
Telelő vadludak a Zámolyi-víztározón.

A Zámolyi-víztározó nekem is kedves helyem, és bár közel lakom hozzá, jóval kevesebbszer járok a madártani szempontból legérdekesebb északi részen. Örömmel teszem közzé Kovács Norbert hat évnyi  madártani kutatásának összefoglalóját.
Kovács Gergely Károly


Kovács Norbert
A Zámolyi-tározó bemutatása madártani szempontok alapján

1. A Zámolyi-tározó

A víztározó a Fejér megyei Csákvár, Pátka és Zámoly községek közigazgatási területét érinti, a völgyzárógát Pátka község határában, a Császár-víz 15+610 km szelvényében van. A vízgyűjtő terület 248 km2, felső része a Vértes-hegységhez tartozik. Az 1971-ben üzembe helyezett víztározó a Pátkai tározóval együtt elsődlegesen a Velencei-tó vízszintjének szabályozására szolgál. A vízbő időszakok lefolyásának betározásával és visszatartásával csökkenti az árvízi hozamokat, megakadályozza a Velencei-tó túltöltődését, illetve nyáron a tározott víz leeresztésével mérsékelhető a tóban a vízhiány. 
A Zámolyi tározó térfogata az árvizek időszakos visszatartásával 3,3 millió m3-rel - ideiglenesen - megnövelhető. A tározó üzemszerű haltenyésztés céljait nem szolgálhatja. Üzemvízszinten (129,72 mBf) 272 ha vízfelületű, a tározott víztömeg 4,5 millió m3. Árvízszintje 130,72 mBf, ekkor a felülete 383 ha, és a térfogata 7,8 millió m3. 

A Tározó madárvilágáról röviden

A Tározó és környéke kiváló fészkelő-, vonuló-, táplálkozó-, vedlő-, és pihenőhelyet biztosít az itt fellelhető fajok számára, mely a terület viszonylagosan zavartalan jellegéből fakad. Zavaró tényezőként lehet megjelölni esetenként a vadászatot, bár ez inkább a Tározótól nyugatra fekvő szántóföldeken, illetve ártéri erdősávban jellemző, főként az őszi-téli időszakban.
Kacagócsérek.

A Tározón, a tározó légterében, illetve közvetlen környezetében (sásos, nádas, ártéri erdősáv, ártérben lévő legelő, illetve kaszáló területén), 2011. augusztus 11. és 2017. augusztus 11. között összesen 204 madárfajt figyeltem meg.
Vörös kánya.

Közülük kiemelném a következő, érdekesebb fajokat:
sarki búvár, északi búvár, füles vöcsök, vörösnyakú vöcsök, vörösnyakú lúd, apácalúd, jegesréce, hegyi réce, örvös bukó, pásztorgém, batla, parlagi sas, fekete sas, vörös kánya, kígyászölyv, kerecsensólyom, nagy sárszalonka, kis sárszalonka, kőforgató, csigaforgató, sarki partfutó, vékonycsőrű víztaposó, heringsirály, ezüstsirály, kacagócsér, lócsér, réti fülesbagoly.
Kőforgató.

Néhány faj egyedszám-maximumai is figyelemreméltóak: feketenyakú vöcsök 37, kis kárókatona 110, kanalasgém 134, vörösnyakú lúd 10, daru 225, gólyatöcs 178, kis sirály 400, kormos szerkő 250, fattyúszerkő 140, ezüstlile 11.
Pásztorgém.

A víztározó északnyugati része magas...

...illetve alacsony vízállásnál.


2. A Zámolyi-víztározó vízimadár-monitoringja (2016)

Egyedszámeloszlás a havi monitoring tekintetében:

Fajszámeloszlás a havi monitoring tekintetében:

Rendek szerinti megoszlás:


A megfigyelt fajok státuszának arányai:

2016 folyamán a 12 alkalommal végrehajtott megfigyelések során észlelt fajok, egyedszám, dominancia és konstancia tekintetében:


A megfigyelt fajok megoszlása természetvédelmi helyzetük szerint:

A 100 % konstanciájú nyári lúd a tározó meghatározó madárfaja.

A tározó fontos táplálkozóhelye a fokozottan védett kanalasgémnek.

Havasi partfutó: egy jellemző átvonuló faj a területen.

A fattyúszerkő egyes években nagy számban költ a területen.

A tározó jellemző költő faja, a búbos vöcsök.

2017. augusztus 2., szerda

Isten éltesse a Boglárkákat! - Egy hagyományteremtő program első lépése

2017. augusztus 1-én kilenckor a székesfehérvári Borszéki úti gólyafészek alatt népes csapat gyülekezett: kisgyerekek szülőkkel, fiatalok, nyugdíjasok vegyesen. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány közös szervezésében Boglárka-napon került sor az első, de hagyományteremtő céllal megtartott hangyaboglárka-túrára a Demkóhegy környéki réteken.
Tipikus demkóhegyi jelenet: ismerkedés a láprét világával a várostól pár lépésre 

A túrát Staudinger István (DINPI) vezette, Hudák Tamás lepkész (kitűnő tanulmánya ITT olvasható) és jómagam segédkeztünk ebben. A visszatérő forróság előzőleg kissé nyugtalanított, hiszen a megfigyelni kívánt lepkefajok melegben intenzíven repülnek és kevéssé szállnak le. Ennek ellenére mindkét hangyaboglárkát láttuk megpihenni, illetve egy lepkeháló segítségével őket és sok más lepkefajt is meg tudtunk fogni, majd a bemutatás után természetesen repülhettek tovább. A Borszéki úti réten még új faj, a védett kardoslepke is előkerült. A résztvevők élőben láthatták, micsoda különbség van a mélyebb fekvésű vérfüves láprét és a magasabb löszhát növényzete, rovarvilága között.
Innen átsétáltunk a Szalontai utcai láprétre, amely nem mindennapi virágpompával készült erre a napra. Murok, a fekete nadálytő fehér színváltozata, tejoltó galaj, gyújtoványfű, fehér szamárkenyér, kaszanyűgbükköny tarka foltjai között sétáltunk, a szárazabb részeken sáskák pattogtak fel lábunk nyomán, a mélyebb fekvésű régi medrekben és a veszprémi vasút töltése mellett pedig ott virítottak az őszi vérfüvek. Utóbbi helyen csodálatos tömegben röpködtek a hangyaboglárkák, különösen a ritkábbnak tartott sötétaljú hangyaboglárka volt itt elemében.
A túra végpontja, a Szalontai utcai rét volt.

Külön örömet okozott a sok kérdés; szóba került itt a hangyaboglárkák különleges életmódján túl a rétek megfelelő kezelése, a kaszálási korlátozások, a maroshegyi rétekkel egy ökológiai rendszert képező Sárrét hajdani és jelenlegi természeti értékei, a Natura 2000 hálózat, de még a jelenleg nem virágzó, de a réteken tavasszal megfigyelhető orchideafélék is. Ennek a harminc embernek már biztosan nem kell külön elmagyarázni, hogy miért kell megóvnunk a környékbeli nagyberuházások káros hatásaitól a réteket...
Köszönjük mindenkinek, aki eljött. Találkozunk tavasszal ugyanitt orchideavirágzás idején, illetve 2018-ban Boglárka-napon!
Sok boldogságot kívánunk a Boglárkáknak! 
(Sötétaljú hangyaboglárka a bal, vérfű-hangyaboglárka a jobb oldalon)


2017. július 10., hétfő

Isten éltesse a Boglárkákat! – Ismerkedés a fehérvári láprétek világával


A Boglárka népszerű női név, felfedezhetjük benne a honfoglaló magyarságra jellemző ötvösművészet nyomait, hiszen a „boglár” fémből készült veretes ékszert jelent. Kicsinyítőképzős alakja a női néven kívül egy népes növénycsalád neve is; a boglárkafélék közé tartozik több, Székesfehérvár környékén is élő vadvirág, mint a fekete kökörcsin, a tavaszi hérics, a salátaboglárka, vagy a bogláros szellőrózsa. És még nincs vége: a rétek felett ott cikáznak a szárnyuk fonákján jellegzetes pettyezést viselő boglárkalepkék is. Virágzó névrokonaikhoz hasonlóan ide is nagyon sok faj tartozik.
Sötétaljú hangyaboglárka őszi vérfű virágzatán

Székesfehérvár nyugati fele hajdanán összefüggött a Sárréttel, a növényzet kisebb-nagyobb foltokban máig őrzi ezt a kapcsolatot. A legjellemzőbb élőhelytípus a láprét, amely tavasszal tocsogós, később kiszáradó. Ha ezeken a réteken a kaszálás nyár elejéig megtörténik, akkor a sarjadó zöld fű között gyönyörűen pompáznak a különféle virágok. Köztük az egyik legszebb egy július második felétől szeptemberig nyíló borvörös virágzatú növény. Csak egészen közelről, az egyes virágokat megfigyelve venni észre, hogy a rózsafélék közé tartozik, tehát a vadrózsa, az alma vagy éppen a cseresznye rokona. Neve őszi vérfű, ez egyszerre utal a vérvörös virágszínre, illetve az állítólagos vérzéscsillapító hatására. A Dunántúlon a természetes állapotú lápréteken néhol gyakori. Székesfehérvár belterületén is több helyen találkozhatunk kisebb-nagyobb állományaival, így a Szárazréten, a Vörösmarty-halastó környékén, a Palotavárosi-tavak mellett, de legszebb tömegei a Demkóhegyen nyílnak. Nem áll természetvédelmi oltalom alatt, mégis kiemelt fontosságú. Kizárólagos tápnövénye ugyanis két védett, 50.000 Ft eszmei értékű, közösségi jelentőségű (azaz Natura 2000 jelölőfaj) lepkének, a vérfű-hangyaboglárkának és a sötétaljú hangyaboglárkának.

A Szalontai utcai láprét augusztusban, az előtérben őszi vérfű virágzik


Ezek a parányi lepkék csak egy évet élnek, ennek nagy részét lárvaállapotban. Nyáron, az őszi vérfű virágzása idején zajlik a rajzásuk, egyetlen céljuk a párkeresés, a nőstény a vérfű virágzatába petéz, majd hamarosan elpusztulnak. A virágzatban kikelő lárvák egy idő után kirágják magukat, selyemfonálon leereszkednek a földre. A megtévesztő illatú, édes mézharmatot kiválasztó hernyót bizonyos hangyafajok a bolyukba viszik, ott etetik, védelmezik. A „ravasz” hernyó még a hangyatojásokat is megdézsmálja, ám a mézharmattal lekenyerezett hangyákat ez sem zavarja. A boly védelmében vészeli át a telet, itt bábozódik be és innen indul el a fajfenntartás útjának utolsó állomására a következő nyáron.

A két lepke életének csúcspontja... Párzó vérfű-hangyaboglárkák az őszi vérfű szárán.


Székesfehérvár alighanem Magyarország egyetlen nagyvárosa, melynek belterületén mindkét említett hangyaboglárka megtalálható. Hagyományteremtő kezdeményezésünk célja, hogy évente egyszer, augusztus 1-én, azaz Boglárka-napon ők legyenek a főszereplők. Egy kellemes délelőtti séta során meglátogatjuk a legnépesebb lepkeállományoknak otthont adó lápréteket, gyönyörködünk az őszi vérfű szépségében, megismerkedünk a réteken csapongó megannyi lepkében, köztük a ritka hangyaboglárkákban. A néhány kilométeres túrát szakemberek vezetik, akik számos érdekességet mesélnek majd el a láprétekről, a séta közben látott növényekről, madarakról, lepkékről.




A kirándulásra fejfedőt, ivóvizet, napvédő krémet mindenki hozzon. A félénk lepkék megfigyelésénél jó szolgálatot tehet a távcső.  Szeretettel várunk mindenkit, aki szeretné jobban megismerni Székesfehérvár természeti értékeit!

2017. július 2., vasárnap

Fecskevédelem élesben

Elmúlt a hosszú tél, kitavaszodott, végigzongoráztuk a korán érkező madárvendégeinket a mezei pacsirtától és a barázdabillegetőtől a gólyáig és a barátkáig, míg meg nem érkeztek a fecskék. Ezzel kezdetét is vette a fecskevédelem cselekvő szakasza. Ebben a bejegyzésben az április, májusi és júniusi akciókat foglalom össze.

"Pókháló van már a... tetőszerkezetben..."
2016-ban nyár végi családi kirándulásra mentünk a Gaja-szurdokba, amikor a székesfehérvári, Iszkaszentgyörgyi úton levő lovarda mellett elhaladva nagy fecsketömeget észleltünk a nádtetős istálló körül kavarogni. Kiderült, hogy Fenyvesi László fecskefelmérésének rangsorában igen előkelő helyen szerepel ez a lovarda, ahol 2016-ban 40 pár füsti fecske költött sikeresen. Már tavaly említette, hogy pókhálózni kellene a fészkek körül, mert lassan a fecskéket is akadályozza. Nem hallottam még ilyenről, úgyhogy kíváncsiságból is kértem: feltétlenül szóljanak, hogy részt vehessek a dologban. Erre végül április elején, már az első fecskék érkezését követően került sor, harmadik társunk Kötél Dóra volt.
2016-ban 40 pár füsti fecske költött ebben az istállóban.

Az istálló nagyjából 50 méter hosszú lehet, nádtetős, elég nagy belmagasságú, ezért a fázata is kellően bonyolult. A szürkésfehér, feltehetően nagyrészt a lovak szőréből szálló porral belepett pókhálók olyan tömegben borították a mennyezet környékét, mint a Drakula-filmekben. A seprűzés nyomán lett számomra világos, hogy a 40 pár fecske csak a jéghegy csúcsa, a szarufák, gerendák között összesen legalább 150 (!!) fecskefészek van, csak nagy részüket a pókháló teljesen eltakarta.
Némi akrobatamutatvány a lovak fölötti légtérben... A seprűvel itt én...

...itt pedig Fenyvesi László teljesít szolgálatot.

Bár a dolog előre meg volt beszélve, a munka előbb egy patkolás, majd egy, jelenlétünket nem jó szemmel néző főnökféle miatt megszakadt, így az istálló tizedrésze eredeti állapotban, pókhálósan maradt. Már ottlétünk során jöttek be fecskék, úgyhogy bíztunk a látványos eredményben, e sorok írásakor még nem tudom számszerűen az idei fészekfoglalásokat.
Mióta intenzívebben foglalkozom a fecskékkel, azóta hiányolom a lovardák fölött rajzó fecskéket. Tavaly a jég azért megtört, a székesfehérvári Kunos lovardában találkoztam füsti fecskékkel egy istállóépület belsejében. Úgy tűnik, a külön bokszok túl világosak és nyitottak a füsti fecskék számára. A korábban már említett székesfehérvári öttusa lovardában sem lett fészkelés, de táplálkozó- és sárgyűjtőhelyként nagyon fontos szerepe van az Alsóvárosban.

Műfészkezés Vértesacsán, avagy Murphy és a fecskék
1. szabály: A fecske nem ott rak fészket, ahol örömmel fogadják, hanem ott, ahol nem örülnek neki.
2. szabály: Ha mégis ott rak fészket, ahol örülnek neki, akkor megtalálja azt a helyet, ahol mégis gondot okoz a jelenléte.
A képen Kulcsár Balázs és a cserép műfészek.

Kulcsár Balázsék vértesacsai szörpmanufaktúrájában éppen a második esemény következett be. Balázsék valódi madárbarátok, a pincelejárójuk falában gyurgyalagok költenek, a visszagyepesedett egykori szántón mezei pacsirták, a gyümölcsfákon odvak lógnak. A gyümölcsök feldolgozóépülete több éven át készült, akkor a füsti fecskék lelkesen be is költöztek. Itt jön az a helyzet, hogy a fecskepelenka csak a fiókák potyogtatása ellen nyújt védelmet, a szülő madarak azonban a bonyolult tetőszerkezetben mindig másutt aludtak. Márpedig ahol élelmiszerfeldolgozás zajlik, ott ez az állapot sajnos nem az igazi...
Balázzsal végül azt találtuk ki, hogy a fecskék eddigi, idén tavasszal lezárt berepülőnyílása mellé, a kilógó szarufákra felteszünk két besarazott cserép műfészket, a harmadikat pedig a borzderes tehenek félig nyitott istállójába helyezte ki. Mindez áprilisban volt, májusban összefutottunk és nevetve mesélte, hogy a fecskék persze hogy mentek a maguk feje után és a műfészkek mellé, valami elektromos csatlakozóra kezdtek építkezni. Hát így van ez...
A besarazott, felszerelt műfészek.


Fecskementés
Az áprilisi emlékezetes bolond idő Hortobágyon ért minket. Ott hó nem esett, a fecskék szemmel láthatóan könnyen átvészelték azt a nehéz két napot, sajnos a Dunántúlon volt pusztulás, éppen a számunkra oly kedves pusztaszabolcsi tehenészetben.
Június utolsó napjaiban a pár naponta érkező zivatarok okoztak nagy bajokat, molnárfecskefészkek szakadtak le több helyen. Fenyvesi Laci Inotán (Veszprém megye) egy művelődési házon mentett fecskéket úgy, hogy a leázott, leesett fészekroncsokból kiszedett élő fiókákat sebtében feltett műfészekbe helyezte be.
Mi ebben az időszakban ismét Hortobágyon tartózkodtunk. Három leázott fészket találtam ugyanazon a délelőttön (vajon hány lehetett a fantasztikus fecskeállományú faluban...?), életben négy majdnem repülős és két tokosodó fióka maradt. Utóbbiakat a madárkórházba vittem el, előbbieket egy a fészek helye mellé felszerelt műanyag dobozkába akartam tenni. A négyből egy sajnos egy zárt udvarra ugrott be. Mivel a másik három hiába kérte az eleséget, inkább dajkaságba adtam őket egy alacsony ereszű házhoz, ahol épp három fészekben voltak már termetes fiókák. Nem tudom, mi lehetett az oka, hogy a szülő, amelyik a földre esett fiókákat még etette, a műanyag dobozban levőkhöz már nem szállt oda.

Fecskebarát iskolák
Erre az időszakra esett a fecskefelmérésünk jutalomosztása részben személyesen, részben postai úton. A legnagyobb örömöt a visszajelzések adták. Van a fecskevédelemnek utánpótlása, és nekünk is vannak még ötleteink, hogy ezt a közösséget még jobban összekovácsoljuk.
Fecskebarátaink Aggteleken...

...Bocskaikertben...

...Csongrádon...

...Hortobágyon...

...Komjáton...

...Nagyhegyesen...

...és Rózsaszentmártonban.

Fecskebarát gondolatok Tápszentmiklósról:
"Sajnálattal láttuk, hogy az évek során nagyon lecsökkent a fészkelőhelyek száma, de még így is elégedettek lehetünk, hiszen az is eredmény, hogy még van ennyi ember, aki nem üldözi el őket. Meglepő módon a négy falu közül a legkisebben találtuk a legtöbb fecskefészket. (...) Számunkra nagyon érdekes volt a feladat, hisz a számlálás során sok új információt is megtudtunk erről a madárról, amiket eddig nem is gondoltunk.    Minden szempontból nagyon megérte elmenni és nagyon jó érzéssel töltött el bennünket, hogy a négy falu lakossága sokat segített ebben a munkában." (Tóth Benedek 7.o.)
"Amikor a „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány honlapján megjelent az eredmény, óriási büszkeséggel töltött el, hogy bár nem vagyunk az első három helyezett intézmény között, de megkapjuk a „FECSKEBARÁT ISKOLA” táblát. Az meg különösen büszkeséggel töltött el, amikor megláttam, hogy Győr-Moson-Sopron Megyében mindössze két iskola vett részt a felmérésben. S az egyik a MI ISKOLÁNK! (...) Köszönet a négy település – Győrasszonyfa, Lázi, Tarjánpuszta és Tápszentmiklós – lakosságának, hogy adatokat szolgáltattak gyermekeinknek!" (Kuruczné Borbély Márta)

Hortobágyon méltó környezetbe került az oklevél és a Fecskebarát iskola tábla

Egy remek kezdeményezés szintén Hortobágyról: egy tematikus fecskenapra készült prezentáció kezdőoldala

 És íme még néhány jele annak, hogy az iskolák komolyan veszik a fecskék ügyét...

"fecskebarát Fehérvár"
A második ilyen táblát Róth Ferenc érdemelte ki. Feri Székesfehérvár egyik csodával határos módon megmaradt régi hangulatú utcájában kertészkedik, igazi madárbarát, aki csak a kiscsibéket elhordó szarkával áll hadilábon.
Róth Ferenc a "fecskebarát Fehérvár" táblával.

A ház a nagyszüleié volt, a két fecskefészek nagyon régóta megvan és a füsti fecskék szorgosan járnak vissza évről évre, sőt idén új fészek is készült.
A fecskék a sárga ajtós helyiségben éldegélnek.

Feri megpróbált sárgyűjtőt is készíteni a kertben, de ez az eddigi összes hasonló próbálkozásunkhoz hasonlóan sikertelen maradt. Számomra a tavalyi kudarcok és ez világossá tette: nem tudjuk kitalálni, hogy a fecske hova mer leszállni. Jó példa erre a székesfehérvári "murvás parkoló", ahova a két fecskefaj több tucatnyi egyede jár sárért, szó szerint a parkoló autók között bogarásznak...

Egyéb ügyek, tervek
Korábban esett ITT szó a fecskeparti fészekleverésekről. A számlálások zajlanak, most már nem csak Fejér megyében, hanem a Hortobágyon is. A következő hetekben elvégzem Pátka felmérését.
Ősszel újra megszólítjuk az iskolásokat, erről azonban még korai írni.
A lényeg: jó fecskés év van a tavaszi anomália ellenére is.