2017. március 15., szerda

Tavaszi teendők

A tél vége és a kora tavasz szinte évente ugyanazokat a feladatokat adja, odvakat és költőládákat helyezünk ki, korábban kihelyezetteket javítgatunk, tisztogatunk, illetve egyéb, a költési időre készülő madarakat segítő munkákat végzünk. Itt egy csokorravaló a 2017 elején elvégzettekből.

Odúkihelyezés
Mivel nincs saját utánfutónk, elég kötött volt a program, egyik délután jön az utánfutó, a következő reggelen irány odúzni... Amikor a létrát kötözgettem az oldalfalhoz, még nem volt semmi gond, a szélvihar ezután csapott le a térségre. Két kuvik- és két füleskuvikodút azért így is kitettem a Pátkai-víztározó és a Császár-víz mentén, csak éppen voltak pillanatok, amikor a mosolyom nem volt őszinte a létra tetején.
Hűséges terepjárónk kilenc hónapos teljeskörű felújítása után ezzel a munkával tért vissza a madárvédelem porondjára

Pátka főutcája és a víztározó között hamisítatlan háztáji földek sorjáznak, melyeket egyesek bekerítettek lovak számára, a gát mente pedig kaszálórét (ahol a mocsári kosbor csodálatos állománya is él).
Hátul a falu és a háztáji kisparcellás földek, középen a madarakban igen gazdag övcsatorna (erdei fülesbagoly, nádirigó, foltos nádiposzáta), innenső partján a májusban oly gyönyörű, most még elég bágyadt színű kaszálórét.

Itt többféle zsákmányállat is akadhat a kuviknak, a kiszemelt nyárfa pedig talán kellő távolságban van két lehetséges veszélyforrástól, a víztározó északi végén tanyázó, olykor kuvikot zsákmányoló macskabagolytól, illetve délen a focipálya közelében húzódó középfeszültségű vezetéktől.
Keletre irányozott kuvikodú; a háttérben a víztározó gátja magasodik.

A víztározó déli végén van egy jókora lovarda, ahol számos egyéb háziállatot is tartanak (juhok, baromfi), és itt van a gátőrház csinos kis gazdasága is hízókkal, tehénnel és szintén rengeteg szárnyassal (meg több tucat pár molnárfecskével, de ez most nem tartozik ide...). Nyárfára szerettem volna ezt az odút is tenni, de végül egy fűzfa lett a befutó. (A Császár-víz szűk völgyét, a római kőgát környékét sűrű erdő borítja, ám itt több egymást követő évben is hiába hallgatóztam, macskabaglyot sosem észleltem.)
Klasszikus kuvikfészkelőhelynek számítanak az odvas fűzfák. Meglátjuk, tetszik -e nekik ez az átmeneti megoldás.

A füleskuvik (vagy akár szalakóta) számára egymáshoz közel, a Császár-víz két partján, eltérő tájolással (kelet és délnyugat) tettem ki egy-egy odút. A környéken juhok legelnek, a dús rétet kaszálják, a körülmények eszményiek.
Az egyik odú, a Császár-víz bal partján. (A turistaösvény a másik parton vezet.)


Ellenőrzések
A velencei és pákozdi templomkertekben elhelyezett odvainkat Pallos Zsuzsa tisztogatta meg, az egyikben tojásokat talált, amiket elővigyázatosságból otthagyott.
A terepjáró hiánya, majd az influenza miatt a jancsár-völgyi odútelep karbantartási munkái idén belecsúsztak a márciusba. Ilyen többé nem fog előfordulni. 4 odú esetében is idei jelenlét nyomait találtam; két csuszkaotthonon friss sarazást, egy D-odúban mókusfészket újszülött kölykökkel, míg az egyik fakuszodúban kész fészket, ami Haraszthy László ornitológus szerint egy nemrég elkészült fakuszfészek. Remélem, egyik családot sem zavartam meg túlságosan.
Valamelyik fakuszfaj fészke. A határozásért köszönet Haraszthy Lászlónak!

Az odvak száma egy picit ismét csökkent, ugyanis a két részből álló telep egyik szakasza éppen a nagyfeszültségű vezeték alatt van, itt az áramszolgáltató minden fát kivágott. Mivel a faanyag jó része itt maradt, az odvak meg nem, gyanítható, hogy a munkások hazavitték azokat kitenni (mindig ebben bízik az ember).

A völgy két, egymástól viszonylag távoli pontján ugyanebből a foszlott rongyszerű anyagból építettek fészket a mókusok az odvakba.

A 25 megtalált odúból lakottnak bizonyult 14 (ebből egy mókus), minimális fészekanyag volt 2 odúban (1 mókus), alvóhely volt 3 odúban, azaz összesen 19 odúban volt gerinces állat jelenlétének nyoma (76 %), ami kiváló fejlődés tavalyhoz képest. Üresen 6 odú maradt, ebből 3 A-típusú odú. Ha ez az idei költési szezon után sem javul, körfúróval kitágítom őket.
Még ugyanazon a napon délután a Zentai iskola szakköröseivel megnéztük a tavaly kitett három odút a székesfehérvári Rácbányában, melyek közül kettő széncinege otthona volt. A gyerekek érdeklődve figyelték, hogy milyen anyagból és mekkora munkával készülnek el a puha cinkefészkek.
Volt feladat a lovasberényi Antali-réten is, hiszen az ottani odút és vércseládát 2014-es kihelyezése óta most ellenőriztem először. Nagyon ráfért az aljzat (kavics és forgács) a két költőhelyre. Mindkettőben találtam kuvikköpetet, a ládában folyamatosan költ a vörös vércse, míg az odúban gyanúm szerint a kuvik telepedett meg, 2016 tavaszán ugyanis itt hallottam (és rögzítettem) a frissen kirepült fiókák sipákolását.
Az Antali-réten. A középső, 2014 óta kiszáradt fán látható a kissé ferde, ám a vércséknek így is megfelelő láda.

Gyöngybagoly tekintetében egyelőre nincs változás, a házi galambok köszönik, jól vannak.
Galamb fészekalj a pázmándi ládában. (fotó: Pallos Zsuzsa)


Gólyafészekjavítás
Amikor évekkel ezelőtt először jártam Pátkán, a falu két gólyafészekkel büszkélkedett. Még pár éve is a posta (Gárdonyi u.) melletti önálló oszlopos fészekre érkezett meg a gólya és onnan ment végül a Kossuth utcai villanyoszlopos fészekre. Nem sokkal ezt követően aztán a kosár megadta magát, eldeformálódott, a fészekanyag lehullt. Már tavaly tavasszal szerettem volna megcsináltatni, de akkor nem jött össze az emelőkosaras villanyszerelési munkák és a gólyafészekjavítás összehangolása. Adri ötlete volt, hogy kérdezzünk meg erről egy ismerőst, aki ipari alpinista munkákkal foglalkozik. Nos, Mojzes Levente örömmel jött segíteni, elmondása szerint nagyon örül, hogy végre nem fát kell kivágnia, hanem valami jó célt visz véghez (munkája egy részét emberre veszélyes fák kivágása jelenti). Csapatunk másik tagja Staudinger István volt, ő hozta a vadiúj gólyakosarat meg a szaktudást, tekintve hogy csak idén ez volt a kilencedik gólyafészkes munkája. Jómagam a legkisebb láncszemként az új fészek alapanyagáért és a dokumentációért feleltem.
A zsákokban van a fészek anyaga, Stadi már válogatja az iszalagindákat. A külön oszlopon levő gólyakosár bizony itt még nem a falu dísze...

Levente megérkezett, körülnézett, aztán felvette a számomra rejtélyes rendeltetésű kötelekkel, karabinerekkel ellátott öltözékét és elindult felfelé.
Levente mászni készül. Az előtérben az iszalagindákkal előkészített kosár látható.

Az előző kosarat akkus flexszel le kellett vágni a helyéről, ezután került fel az új tartószerkezet. A kosár külső ívére karimaként összesodort iszalagindát kötöztünk. Belülre a végső helyen történt rögzítést követően ment két zsáknyi szőlővenyige, egy zsák szalma, valamint az előző kosáron maradt, gólyák által összehordott rongyok, kesztyű és egy férfi alsónadrág, erre pedig súlynak két zsáknyi gyeptégla.
Nagyjából ennyi maradt a fészekből: a dróton fennakadt rongycafatok és egy kesztyű.

Az egész munka leglátványosabb része: a kosár felhúzása a magasba.

Több mint egy órát töltött Levente a pátkai légtérben. A mozaikképen a munka kulcspillanatai.

Itt is hálás köszönetünket fejezzük ki Mojzes Leventének, hogy egyéb munkái között önzetlenül a segítségünkre sietett. Köszönjük az eszközök biztosítását Staudinger Istvánnak, az engedélyt Nagy Dániel polgármesternek, valamint a lelkes szurkolást a pátkai járókelőknek.
Közben egy másik gólyás ügyben is volt némi szerepünk. Akkermann János székesfehérvári madárbarát hívott fel azzal a kéréssel, hogy kiszemelt egy Bakony utcai, immár drótok nélküli villanyoszlopot, ahol a megmaradt porceláncsigák kiváló tartói lehetnek egy gólyakosárnak. Ezután el is készítette a kosarat, megrakta fészekanyaggal, csak éppen a kihelyezéshez nem volt eszköze. A Városgondnokság részéről Csete Gábort kerestem meg, így némi csúszással, de sikerült a hadművelet: március 17-én felkerült a Palotavárosban a fészek, várjuk a kelepelő lakásfoglalókat.
Annyit még megemlítenék, hogy Akkermann János ismer valakit, aki ismeri Hönigschmied Évát, aki pedig ismer engem, tekintve hogy ő az első "fecskebarát Fehérvár" tábla tulajdonosa, a Kossuth utcai füsti fecskék lelkes pártfogója. Ez a civil természetvédelem egyik legszebb része, amikor megtalálnak minket szimpatikus kérésekkel, ráadásul ezekben tudunk is segíteni. 

2017. március 13., hétfő

Fecskevédelmi kampány Pusztaszabolcson

Alapítványunk majdnem 3 éves történetének legkomolyabb akciója veszi kezdetét ezekben a hetekben, a középpontban a címermadaraink egyike, a füsti fecske áll. 
Az ügy története több hónappal korábbra nyúlik vissza. Valamikor novemberben összeültünk Fenyvesi Lászlóval Dinnyésen egy kis baráti eszmecserére. Szóba került ott a teljes hazai madárvilág és annak védelme: füleskuvik, kuvik, gyöngybagoly, szalakóta, na és persze a kedvenceink: a füsti- és a molnárfecske. Laci 2015-től nyaranta több megyére kiterjedő területet jár be, ahol lovardákban, állattartó gazdáknál, sertéstelepeken és tehenészetekben számolja és gyűrűzi a füsti fecskéket. Fejér megyében különösen a tehenészetekben vannak nagyon erős füstifecske-populációk.
Egy érdekes színezetű fecskefióka "normális" testvérei között egy bicskei istállóban. A kép az említett felmérések során készült. (Fotó: Fenyvesi László)

Elkezdtünk beszélgetni a tehéntartás és fecske közötti ősi kapcsolatról, a tehenészetekről, a tejtermelő cégek saját értékesítéséről, az egyik fejéri tejipari vállalat madaras (bíbic, gyurgyalag, vörösbegy, stb.) túródesszertjeiről, és akkor Laci váratlanul valami ilyesmit mondott: "Lehetne úgy reklámozni a tejfogyasztást, hogy aki magyar tejet iszik, az a magyar népnek oly kedves fecskét támogatja..."
Ha valaha életemben éreztem, hogy összeérnek az agyamban a drótok és azonnal tisztán látok valamit, ami fél perccel korábban még homályban volt, akkor ez ilyen pillanat volt. A legérdekesebb, hogy korábban írtam egy székesfehérvári illetőségű tejfeldolgozónak, hogy a kartondobozaikon akár a fecskét, a fecske és a szarvasmarha kapcsolatát is lehetne reklámozni (nem jött reakció). De ez a kölcsönösség, vagyis hogy ezzel a kampánnyal maga a cég is jól járhat, mert egy tudatos vásárlóréteget meg tud szólítani és vásárlásra tud ösztönözni, ez teljes mértékben Laci ötlete volt.
Hazaérve lelkesen nekiláttam levelet fogalmazni, amit elküldtem néhány hazai tejfeldolgozónak és tejet közvetlenül értékesítő gazdaságnak, immár ebben a fent vázolt szellemben. Egy válasz érkezett, az azonban a legjobb helyről, Pusztaszabolcsról. Ez a nemrég várossá nyilvánított település a Velencei-tótól dél-délkeletre található; ez a székhelye a Pusztaszabolcsi Agrár Zrt. nevű cégnek. Laci rendkívül pontos kimutatást vezet az egyes fecske költőhelyeken a párok, a fiókák, a sikeres költések számáról, innen tudjuk, hogy pillanatnyilag az általa ismert Fejér megyei helyszínek közül az említett cég tehenészetében költ a legtöbb, szám szerint 63 füsti fecske pár. Ezek 2016-ban 323 fiókát repítettek, ez a szám ebben a mutatóban a dobogó harmadik fokára elegendő. Ám míg az első két telep (Hantos-Világospuszta és Székesfehérvár-Kisfalud) a tejet feldolgozónak adja el, addig Pusztaszabolcs iskolatejként, illetve mintaboltjaiban a legkülönbözőbb formában (pasztőrözött tej, sajtok, joghurtok, körözött, túró, vaj, tejföl, karamellás és kakaós tej, stb.) maga értékesíti.
A pusztaszabolcsi tehenészet elletője. Aki nem hiszi, számoljon utána: a képen 19 fecskefészek látható! Tipikus esete annak, hogy ha kiválóak a körülmények, az amúgy revírtartó füsti fecske is hajlandó telepszerű sűrűségben költeni.

November végén tehát volt egy olyan cégünk, amely mindenben megfelelt az elvárásoknak (magyar vállalat saját tehenészettel, ahol a fecskék békében költhetnek), januárra kitűztünk egy személyes találkozót a vállalat vezetőjével. Lacival egy nagyon hideg reggelen vágtunk neki a pusztaszabolcsi útnak. Sziebler Péterné elnök fogadott bennünket, akiről hamar megtudtuk, hogy valódi madárbarát, egyébiránt nekik is vannak otthon (molnár)fecskéik az eresz alatt. Mi vittünk két ötletet (fecskés plakát a boltokba, fecskés matrica a tejesautókra), de a kampány központi gondolata az elnök asszonytól származik: tegyünk fecskét az iskolatejes pohárra, mert az tanítási időben naponta több mint 100 iskola több ezer diákjához eljut.
Már S. Nagy István is megírta, Máté Péter pedig eldalolta, hogy "azért vannak a jó barátok..." Mit csinál az ember, ha egy ilyen lehetőség kapujában áll és szüksége van egy pofás fecskefestményre? Megkéri egy szívességre Európa egyik legjobb madárfestőjét, akit már vagy húsz éve ismer, vagyis Kókay Szabolcsot. Szabi nem tétlenkedett, megkérdezte a legfontosabb paramétereket (merre nézzen a feje, milyen testtartásban repüljön, stb.), aztán pár napon belül elküldött egy olyan lenyűgözően élethű füsti fecskét, hogy majd' leestünk a székről.
Kókay Szabolcs képe, amit kifejezetten a kampány számára festett

A tejespoharakat gyártó cég tervezője, Petrovics Zoltán sem az a tötyörészős alkat, nagyon hamar elkészült egy zárófólia-változat. Ezt később módosítani kellett; nekünk nagyon tetszett, de a cégvezetés úgy érezte, a hatalmas fecske mindjárt leszedi a boci orrát. 75 %-os kicsinyítéssel, valamint függőleges irányú eltolással azonban megszületett a nagy mű. Márciustól kezdve ilyen zárófóliával kapják kézhez a tejet és a kakaót a pusztaszabolcsi iskolatej program résztvevői:

A plakát története érdekes. Volt a fejemben egy elképzelés, hogy a fecske vagy fecskék mögé montírozzuk oda egy valódi tejelő tehenészet képét. Hosszú-hosszú téli estéket töltöttem különféle változatok megalkotásával, míg egy kellően világos pillanatomban ráeszméltem, hogy az ötlet nem is jó. Így maradtam a valódi, manipulálatlan fényképeknél (édesapám, dr. Kovács Gábor fotói). Három minta közül végül a fecskefészkes lett a befutó; A/2 méretben ez kikerül mindegyik pusztaszabolcsi mintaboltba a fecskék érkezéséig. Terveink szerint ez a plakát meghatározott ideig lesz kint, utána évente mindig újat tervezünk, rajta az éppen aktuális költési eredményekkel. (Az új plakát jellegével kapcsolatban is van már ötlet, de ez a megvalósulásig maradjon belső információ.)
A tejesautókra ugyanez a fecskefészek kerülne, mégpedig a furgon oldalának felső részére, így meglenne az az illúzió, hogy a tejespoháron is levő boci az istállóban van, fölötte pedig ott a fecskefészek. Ez a látványelem egyelőre kialakulóban van, az autófóliázó cég a jó időket várja, hogy a tejesautók matricáin szükséges javítgatásokat elvégezze. Ekkor véglegesítenénk a matrica pontos elhelyezkedését.
A mintaboltokba kerülő plakát

Kaptunk olyan negatív véleményt, hogy ez az egész kampány fabatkát sem ér, mert nem felhívó jellegű, a fecske csak megjelenik, de nem szólít fel cselekvésre. Véleményünk szerint az akció egyik fő jellemzője a fokozatos építkezés. A pusztaszabolcsiak elkötelezték magukat a fecskevédelem népszerűsítése mellett, a füsti fecske hosszú évekig az arculatuk része lesz. Ez az iskolatejjel kapcsolatban számos további, hónapok vagy akár évek múlva esedékes akció kiindulópontja lehet:
  • Fecskeképpel és érdekes információkkal ellátott órarendet ajándékozunk az iskolatejet kapó gyerekeknek (ezzel a fecske még inkább a mindennapok részévé válik)
  • Ugyanezen iskolák számára rajzversenyt hirdetünk a fecske és az állattartás témakörében, terveink szerint szeptemberben
  • A rajzversenyre való felkészítés jegyében a pedagógusoknak eljuttatunk egy óravázlatot, így segítve őket olyan témák megtárgyalásában, mint az állattartás jelentősége és visszaszorulása, a vidéki életforma és annak változása, vagy akár a fecskéket érintő klímaváltozás és dél-európai madármészárlás
  • A fő cél az, hogy a fecskék témájában kellő jártasságot szerzett gyerekek 1-2 éven belül aktív fecskeszámlálók, fecskefelmérők legyenek. Akár még versenyt is hirdethetünk: melyik iskola tanulói tudnak a környékükön több lakott fecskefészket összeírni?... Most erre érdektelenség lenne a válasz, de más lesz a helyzet, ha már "bemelegítettük" őket rajzpályázattal és tematikus fecskés tanórákkal
A pusztaszabolcsi kampányról cikk jelenik majd meg az egyik mezőgazdasági magazinban is. Ennek kifejezetten az lesz a célja, hogy esetleg további agrárcégeknek hozzon kedvet valami hasonlóhoz. (Egyébként van egy jelöltünk, amely szintén alkalmas alanya lehetne egy ilyen kampánynak, már csak az a kérdés, hogy a 2 évvel ezelőtti istállókorszerűsítés során eltávolított fecskefészkek helyébe épültek -e újak.)
Svájcban van példa arra, hogy egy természetközeli gazdálkodási rendszerben előállított terméket az ahhoz kötődő madárfajjal reklámozva értékesítenek madárbarátoknak. A magas törzsű gyümölcsösök aszalványait és gyümölcsleveit pl. úgy népszerűsítik, hogy az ilyen ültetvények hagyományos gyülekezőhelyei a vörös kányáknak. De én is vettem már kisújszállási termesztésű rizst, mert azok a rizsföldek a székicsér költőhelyei. Mi most valami hasonlót találtunk ki a tejre és a fecskére. 

2017. március 4., szombat

Gyerekek a fecskékért - a felmérés végeredménye

A felmérés története
Kedves barátunk, Fenyvesi László egyike azon keveseknek, akik céltudatosan kutatják a fecskéket, keresik a költőhelyeket, gyűrűznek, fiókákat számolnak, ráadásul mindezt több megyére kiterjedő területen. Laci már tavaly megpedzette egy szakcikkben, hogy a hatékony fecskevédelem első lépcsőjeként jó volna bevonni a fészkek felkutatásába az iskolákat. 
Idén év elején újra felmerült a téma, ekkor azonban már a gondolatot tett követte, január közepén több fórumon (Élet és Tudomány, www.birding.hu, pályázatfigyelő) meghirdettem az országos fecskefelmérést. A kiírás honlapunk történetében példátlan mennyiségű kattintást kapott (leginkább a népszerű közösségi oldalnak köszönhetően), izgatottan vártuk, hogy a február 28-i határidőig hány adatlap érkezik be.

Az eredmény
Március 4-ig 27 adatlap futott be. Külön kezelem az egy erdélyi adatlapot; a 26 hazai adatlapon összesen 1488 költőhelyről számolnak be a diákok. És ez, félreértés ne essék, nem 1488 fecskefészek, hanem 1488 költőhely. Ilyen költőhely a szolnoki Széchenyi körút 121. (78 pár molnárfecske), a rózsaszentmártoni Arany János u. 3. (69 pár molnárfecske), a gyulai vasútállomás (68 pár molnárfecske), a Kettős-Körös dobozi hídján csak becsülni lehet a fészkeket (minimum 150 pár molnárfecske), az érsekvadkerti szarvasmarhatelepről pedig azt a biztató hírt kaptuk, hogy a füsti fecskék száma "sok".
Különösen a szakiskolák adatlapjára jellemző, hogy nagy távolságból járnak oda diákok. A mátrafüredi Mátra szakképző iskola és a szekszárdi Csapó Dániel Szakiskola tanulói magáról Mátrafüredről 1, Szekszárdról 3 fecskeadatot jelentettek, miközben a mátrafürediek 43, a szekszárdiak 37 településről gyűjtöttek össze 147, illetve 95 adatot!
A három legeredményesebb iskola a Nagyhegyesi Veres Péter Általános Iskola (192 adat), a Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola (175) és a  mátrafüredi FM ASzK Mátra Erdészeti, Mezőgazdasági és Vadgazdálkodási Szakképző Iskolája és Kollégiuma (147) voltak.
A hazai adatlapok összesen 197 települést érintenek. A három legtöbb fecskeadatot szolgáltató településnek odaígértük a "fecskebarát település" címet. A díjazottak: Nagyhegyes (192 adat), Szolnok (117) és Doboz (90).
Nagyon nagy örömet szerzett az a levél, amely Erdélyből, a Gyimesfelsőlokhoz tartozó Komjátról (Hargita megye) érkezett. Pap Éva tanítónő az adatokon kívül fényképeket, videófelvételeket, illetve a gyerekek által gyűjtött fecskés szólásokat, hiedelmeket is küldött. Ezek a következők:
  • Egy fecske nem csinál tavaszt.
  • Nem jó verébnek fecskével perlekedni.
  • Aki megbolygassa a fecskefészket, annak elszárad a keze.
  • Ha a fecskék lent szállnak, rossz idő jön.
  • A fecskéknek szeptember 8-ig, vagyis a katolikus naptár szerint Kisasszony (Kisboldogasszony) napjáig el kell menniük.
kommandói iskolával kapcsolatban megjegyeztem, hogy milyen fontos a határon túli magyarság természetvédelmi tudatossága. Nos, a Gyimesfelsőlok-Komjátra járó kisiskolások valódi harmóniában élnek a természettel. Csodálatos érzés tudni, hogy a történelmi Magyarország keleti szélén, sok száz kilométerre tőlünk ilyen lelkes tanítók és ilyen ügyes gyerekek élnek. (E sorok írásakor folyik a nyomozás, hogy van -e romániai fecskeadatbázis, ahova a gyimesi megfigyeléseket továbbíthatnánk.)
Természetszeretetre való nevelés a javából! A komjáti gyerekeket nagyon izgatta a fecskék fiókanevelése, de a madarakat egy ekkora csoport nyugtalanította volna. Pap Éva és Szőcs Jácinta Beáta tanítónők ezért fényképeket és videófelvételeket készítettek a kisiskolások számára az érdekes eseményről. Nekem ez a fotó tetszik a legjobban.

Mivel mindegyik iskola nagyon szép munkát végzett, mindegyiküket megajándékozzuk egy "fecskebarát iskola" táblával. A részt vevő iskolák a települések betűrendjében a következők:
  • Aggtelek (Borsod-Abaúj-Zemplén): Aggteleki Általános Iskola
  • Bocskaikert (Hajdú-Bihar): Németh László Általános Iskola
  • Cegléd (Pest): Várkonyi István Általános Iskola
  • Csongrád: Bársony István Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium
  • Csongrád: Galli János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
  • Csorna (Győr-Moson-Sopron): Csukás Zoltán Mezőgazdasági Szakképző Iskola
  • Dévaványa (Békés): Gyulai Szakképzési Centrum Dévaványai Középiskola és Kollégium
  • Dévaványa (Békés): Ványai Ambrus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
  • Doboz (Békés): Dobozi Általános Iskola
  • Dömsöd (Pest): Széchenyi István Általános Iskola Arany János Általános Iskolája
  • Dunaújváros (Fejér): Móricz Zsigmond Általános Iskola
  • Fehérvárcsurgó (Fejér): Móri Radnóti Miklós Általános Iskola Károlyi József Tagiskola
  • Gyimesfelsőlok-Komját (Hargita, Románia): Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Liceum Komjáti Elemi Iskola
  • Gyöngyös-Mátrafüred (Heves): FM ASzK Mátra Erdészeti, Mezőgazdasági és Vadgazdálkodási Szakképző Iskolája és Kollégiuma
  • Gyula (Békés): Göndöcs Benedek Középiskola Kollégiuma
  • Hetvehely (Baranya): Hetvehelyi Általános Iskola
  • Hortobágy (Hajdú-Bihar): Petőfi Sándor Általános Iskola és Kollégium
  • Kincsesbánya (Fejér): Móri Radnóti Miklós Általános Iskola Kazinczy Tagiskola
  • Lovasberény (Fejér): Reményik Sándor Református Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda
  • Magyargéc (Nógrád): Gárdonyi Géza Általános Iskola
  • Nagyhegyes (Hajdú-Bihar): Veres Péter Általános Iskola
  • Rózsaszentmárton (Heves): Móra Ferenc Általános Iskola
  • Szekszárd (Tolna): FM DASzK Csapó Dániel Középiskola, Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium
  • Szolnok-Szandaszőlős (Jász-Nagykun-Szolnok): Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
  • Tápszentmiklós (Győr-Moson-Sopron): Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola
  • Vál (Fejér): Vajda János Általános Iskola
  • Zsámbok (Pest): Bajza Lenke Általános Iskola
    A legaktívabbak a Fejér megyeiek voltak (5 iskola), őket követi Békés (4), Hajdú-Bihar és Pest (3-3), Csongrád, Győr-Moson-Sopron és Heves (2-2), illetve Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád és Tolna (1-1).
Hogyan tovább?
Az adattömeget az eredeti terv szellemében felajánljuk kielemzésre és az adatbázisban való rögzítésre a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Monitoring Központjának. A gyerekek munkája hatalmas fehér foltokat szüntet meg a fecske adatbázis térképén. Sem a győztes Nagyhegyesről, sem a 3. helyezett Dobozról nem volt fenn eddig egyetlen fecskefészek adata sem, csak ez a két település 282 adatot küldött be! De ugyanilyen lyuk volt a térképen Apaj, Hortobágy, Rózsaszentmárton, illetve az eddig tudottnál sokkal fecskésebb Dévaványa, Győrasszonyfa, Tarjánpuszta és Vál is. A felmérés kiírásának pontosan ez volt a fő célja.
Néhányan írták, hogy a téli felmérés nem túl szerencsés, inkább a költési időben kellett volna kiírni. Az eredmény véleményem szerint minket igazolt, ugyanakkor a lelkes rózsaszentmártoniak eltökélték, hogy mindenképpen megszerzik a "fecskebarát település" címet, ennek érdekében még a nyári szünetet is feláldozzák és költési eredményeket, fiókaszámokat fognak felmérni. Ha tényleg így lesz, megkapják tőlünk a címet, az biztos!
Az iskolák zöme büszkén kihangsúlyozta, hogy ökoiskola címmel rendelkezik. Ez egy jó kiindulási alap például a molnárfecsketelepek műfészkes rekonstrukciós kísérletére. Sokan jelezték, hogy nyitottak a műfészkek kihelyezésére. A legizgalmasabb eset Bocskaikert és Mátrafüred; előbbi esetben szigetelés, utóbbi esetben ablakcsere miatt kellett eltávolítani 100 illetve 65 molnárfecskefészket, és a telep nem kelt életre a későbbiekben. Ott komoly a feladat, igyekszünk majd műfészkekkel, tanácsokkal, környékbeli gyakorló madárvédők elérhetőségével segíteni a megvalósulást.
A hortobágyi Petőfi Sándor Általános Iskola tornatermének legérdekesebb része

Köszönjük!
Szerettem volna itt felsorolni a felmérésben részt vevő gyerekeket, de nagyjából fél napot vett volna igénybe, amíg az adatlapokból bemásolgatom a több száz nevet. Így mindannyiótoknak szól: KÖSZÖNÖM NEKTEK EZT A NAGYSZERŰ MUNKÁT!
Nagyon jó érzés volt olvasgatni a pedagógusok leveleit, a felmérés apró kulisszatitkait, javaslatokat, jókívánságokat. Csornától Gyimesfelsőlokig, Aggtelektől Hetvehelyig nagyon sok igazán eltökélt, lelkes, természetet szerető tanító és tanár dolgozik. Örülünk, hogy megismerkedhettünk velük.
A munkáért jár a jutalom, ezt a fejérieknek személyesen mi, a többieknek a postás fogja eljuttatni, van azonban valami, amiért helybe kell jönni: a felmérés ötletgazdája, Fenyvesi László minden érintett iskolát szeretettel vár Dinnyésre, ahol vezetett túrán ismerkedhetnek meg a nemzetközi hírű Dinnyési-fertő élővilágával.

2017. február 14., kedd

Könyvek Székelyföldre - Segítség a kommandói iskolának

2017. január 9-én az erdélyi, Kovászna megyei Kommandó iskolája egy kéményből kipattanó szikra miatt részben leégett.
A kommandói iskola oltása. (Forrás: maszol.ro)

A csaknem kizárólag magyarok lakta, a történelmi Magyarország legkeletibb településeként számon tartott falu megsegítéséért több gyűjtés is indult. Megragadott az a felhívás, hogy a lángok martalékává vált könyvtár pótlására is várnak magyar nyelvű, 1-8. osztályosoknak való könyveket. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Fejér Megyei Helyi Csoportja gyorsan reagált a megkeresésemre, egy igazán tartalmas csomagot kaptam festményes határozókkal, Schmidt Egon könyvekkel, erdészeti szakkönyvvel, CD-kkel, matricás albumokkal. Közben véletlen szerencse folytán épp most kaptam két tiszteletpéldányt egy általam fordított madaras kislexikonból, aminek egyikét is gyorsan hozzácsaptam a könyvcsomaghoz. A pakkot február 14-én átvette a Baptista Szeretetszolgálat munkatársa, így az nemsokára eljuthat Székelyföldre.
Az adomány dobozolás előtt

Határon túli honfitársaink kiemelkedő szerepet töltenek be a Felvidék, a Délvidék, a Partium és Erdély természetvédelmében, sokszor hallhatunk, olvashatunk határokon átívelő madárvédelmi programokról, fajvédelmi akciókról, amikor a magyar természetvédők nagyszerű csapatmunkát végeznek szlovák, ukrán, román vagy éppen szerb kollégáikkal. 
Ez a kis felajánlás éppen ezért nem egyszerűen gesztus egy határontúli közösségnek. Nem tudhatjuk, hogy egy kommandói kisiskolás nem éppen a most elküldött könyvek hatására kezd -e el komolyabban érdeklődni a táj, a madarak, a természet védelme iránt, és válik szülőföldje természeti kincseinek megőrzőjévé...

Ha Ön is tud segíteni, kérjük tegye meg!
Adományok küldhetők a Gyermekjóléti Alapítvány részére (a közleménybe: a kommandói iskola javára), számlaszám: K&H Bank Zrt. 10403318-50526789-83551000
Külföldről így utalhat:
Devizanem: HUF; SWIFT / BIC-kód: OKHBHUHB
Nemzetközi bankszámlaszám (IBAN): HU26 1040 3318 5052 6789 8355 1000

Könyveket gyűjt a Rábatamási Mára Ferenc Általános Iskola (9322 Rábatamási, Szent István u.47.), valamint a Baptista Szeretetszolgálat.

2017. február 11., szombat

Kisjégkorszaki kalandok - 2017 január

A meteorológia szerint 1985 óta nem volt annyira hideg a január, mint idén, Adri átkorcsolyázta a Velencei-tavat Agárdnál, én keresztül-kasul bejártam a Pátkai-víztározó nádasát. A február eleji tavaszillat és cinegeének után jött az újabb lehűlés, messze még a kosborvirágzás és a bíbicköltés, de azért nem árt visszatekinteni az év első hónapjának eseményeire.

Országos sasszinkron
Január 15-én részt vettem a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) országos sasszámlálásában. A Pátkai-víztározó, Császár-víz-völgy, Jancsár-völgy, Aszal-völgy, Máriamajori-erdő térségét jártam be, ahol 11 egerészölyvet, illetve 1-1 barna rétihéját, vándorsólymot, héját és a szintén "ragadozónak" vett nagy őrgébicset észleltem. Az öreg vándorsólyom itt telel a Pátkai-tározónál, a fiatal héja pedig a Császár-víz völgyében bukkant fel, ahol nem számít ritkaságnak.
Azt persze mondanom se kell, hogy a szinkron után néhány nappal két rétisast fotóztam a víztározó jegén...
A több ezer tőkés réce a legkeményebb fagyban is fenntartotta a lihogót a Pátkai-víztározón. Ezt a rétisasok is értékelték...

Telelő erdei fülesbaglyok országos felmérése
A Nimfea Egyesület által szervezett felmérést az eddigieknél komolyabban vettük; Pallos Zsuzsa ellenőrizte Velencefürdőt, én Pátkát, Székesfehérvárt és Sárpentelét.
Velencefürdőn az ún. "római számos utcákon" korábban volt gyülekezés, Zsuzsa azonban a tavalyi számlálókhoz hasonlóan nem járt szerencsével. Sárpentelén a gyöngybagolyláda kihelyezésekor mesélték a helyiek, hogy a tujákon rengeteg a bagoly, én sem akkor, sem január 23-án nem találtam egyet sem.
Székesfehérváron a Püspökkertváros tujafasorában még decemberben leltem egy ott nappalozó erdei fülest, aki még kétszer előkerült, többek között a szinkron idején is.
A legszebb Pátka volt, ahol a három, már tavaly is felmért helyen 41 bagoly tanyázott. Külön említést érdemel, hogy kellemes beszélgetéseket folytattam a helybeliekkel, akik mind igen bagoly- és madárbarát emberek. A Jókai utcai, sajnos túl izgulékony madarakról elrebbenésük előtt fénykép is készült. (Ez a fenyőfás csapat már másodszorra bizonyult a télen túl félénknek, pedig az utca alig 3 méter széles, megszokhatták volna a gyalogosokat...)
Egy a 41-ből... Erdei fülesbagoly Pátkán 2017. január 22-én.


Fecskevédelem
A blogon az eddigi legolvasottabb bejegyzés éppen az MME Fejér megyei helyi csoportjával közösen kiírt fecskefelmérési felhívásunk. Vannak érdeklődők, még óvodák is jelezték, hogy szívesen küldenek adatokat. Kíváncsian várjuk, mennyi adatlap fut be február végéig.
Fenyvesi Lacival január elején felkerestük a Pusztaszabolcsi Agrár Zrt. elnökét, hiszen a cég tehenészete egyrészt a megye legnagyobb füstifecske-telepének ad otthont (nem tévedés! a fészkek telepsűrűségben vannak), másrészt lelkesen fogadták a tejfogyasztást a fecskékkel összekapcsoló kampányötletünket. A kivitelezés folyamatban van, most még korai lenne részletekbe bocsátkozni. A megvalósítás határideje a fecskék érkezése.
Még tavasszal szeretnénk a molnárfecskéknek műfészkeket kihelyezni Székesfehérváron; egy lehetséges helyszín sajnos kiesett: a Tóparti Gimnázium igazgatója a legalább 3 párnak, de a sok fészekhely alapján régebben  kisebb telepnek otthont adó épület közelgő felújítása miatt zárkózott el a műfészkek kihelyezésétől, bár arra ígéretet kaptam, hogy felújítás után visszatérhetünk a dologra.

Természetvédelmi ügyek
Egy tervezett Székesfehérvár-Tác kerékpárút hírére a táci határban levő Fövenypuszta helyi védelme sürgős lett, hiszen a nyomvonal a rét határán futott volna, szinte kínálva a helyet egy kerékpáros pihenőnek és természetvédelmi információs táblának. A táci polgármesternek tetszett az ötlet, ám a képviselőtestületet nem tudta meggyőzni... Kis csapatunk nem csügged, tavasszal nekilátunk a rét eddigi legátfogóbb felmérésének, hátha változik a település hozzáállása.
A soponyai Sóstó élőhelykezeléséhez szükséges lesz egy növénytani felmérés, ezt is tavasszal tervezzük. Korai még részletekbe bocsátkozni, de talán szerepet kaphatunk a Sárvíz-völgyi szikesek, szikes tavak élőhelyrekonstrukciójában. Részletekkel később jelentkezünk.
Mányban is bevásároltunk újra, füleskuvik, kuvik és denevérek számára odvak, a fecskéknek cserép műfészkek érkeztek azon a hideg délelőttön, amikor a mányi jeges udvarról alig tudott kijönni az autó.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Fejér megyei helyi csoportja felkért arra, hogy legyek megyei gyöngybagolyvédelmi koordinátor. Egy helyi csoporti összejövetelen aztán mód nyílt szélesebb körben megbeszélni a lehetőségeket és teendőket, illetve itt értesültem néhány újabb megyei adatról. Szintén itt vállaltam el a három védett réti lepkefaj (nagy tűzlepke, sötétaljú- és vérfű-hangyaboglárka) koordinálását is.
A gyöngybagolyvédelemben új partner a csákvári Pro Vértes Közalapítvány. Szalai Gáborral tervezgetjük a Közalapítvány által évtizedekkel ezelőtt kihelyezett ládák ellenőrzését, továbbá néhány ígéretes, a vértesi Natúrparkhoz tartozó falu beládázását. Erről még úgyis bővebben ejtek szót.

2017. január 24., kedd

Magbörzei tanulságok

2017. január 20-án tartottuk az immár hagyományos, sorban a 3. Fehérvári magbörzét. Az esemény sok tanulsággal szolgált. A tavalyi börze kirobbanó sikere arra késztette a helyi képviselőt, hogy felajánlja erre az estére a közösségi ház tornatermét, így széles körben híreltem az eseményt a közép-dunántúli biotermelők körében is.
Sajnos a magbörze látogatottsága nagyjából az első, családias hangulatú alkalom szintjére esett vissza, ezúttal távolmaradtak a berhidai kertbarátok. Fóris Anna és jómagam is azt hittük, hogy rengetegen hoznak majd magot, így igen szerény készletekkel érkeztünk. A Közép-dunántúli Biokultúra Egyesületet csak az elnök és régi kedves barát, Ware Bori képviselte, ő azonban rutinos börzézőként érkezett fűszernövény- és zöldségkülönlegességeivel. Jó volt kicsit beszélgetni az otthonát jelentő Tapolcai-medencéről (mennyi a fecske Hegyesden, mik a tervek a vigándpetendi régi iskolával, stb.).
A fő tanulság az, hogy igenis igény van a tájfajtáink szaporítóanyagára, folyamatosan, évről évre meg kell termelni nagyobb mennyiségben a helyi paradicsomok, paprikák és egyéb népszerű zöldségek tájfajtáinak magját, mert a látogatók elsősorban ezeket keresik. Így a jövőben komoly "magbankkal" kell készülnünk, mert a korábbi két alkalommal adott fajták sajnos nem "jöttek vissza" fogott magvak formájában. Ez egy hosszabb folyamat, talán túl gyors sikert vártunk.
Az ugyanakkor örvendetes, amit a tavalyi alkalmat követően ismét ellátogató botanikus barátunk, Csomós Ágnes mesélt. Velencei ismerőseivel önfenntartó kertészkedő közösséget terveznek/szerveznek a permakultúrás alapelvek szerint (növénytársítás, talajtakarás, stb.). Ez például szenzációs kezdeményezés, bár lenne minél több ilyen. Természetesen mindenben igyekszünk segíteni, talán erről is beszámolunk majd a későbbiekben.
Összefoglalva: még sokat kell dolgoznunk azon, hogy a Fehérvári Magbörze önjáró, valóban változatos magkínálatú rendezvény legyen, reméljük jövőre visszatérünk a 2016-os érdeklődési és fajtamennyiségi szintre.
A jövőbeli magbörzék sikere érdekében az önellátási szintnél több magot kell fognunk.

2017. január 10., kedd

Pedagógusok figyelmébe - Országos fecskefelmérés

A fecskék védelméhez elengedhetetlen az állományuk ismerete, ami nem egyszerű. Gyakran csak egy adott ház lakói tudnak arról, hogy valamelyik épületükön fecskepár költ. Mindenki meg tudja mondani, hogy otthon költött -e fecske az előző évben, hiszen a magyar ember nagyon szereti a fecskéket, büszke arra, ha a kis madarak a házát választják lakóhelyül. Ily módon arra is van mód, hogy az otthoni tapasztalatok, illetve a más épületeken látott fecskefészkek alapján már akkor gyűjtsünk adatokat, amikor madaraink még az afrikai szavannák fölött rovarásznak. 
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Fejér megyei helyi csoportja és a „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány a pedagógusok segítségét kéri az ország fecskeállományának felméréséhez. Arra kérünk minden tanítót és tanárt, hogy az iskolájában kérdezze ki a gyerekeket a fecskékkel kapcsolatban az alábbi útmutató szerint. 

A felmérés célpontjai

két településen élő valódi fecske Kókay Szabolcs madárfestő munkáin elevenedik meg. 
A füsti fecske (Hirundo rustica) kifejezetten vonzódik a sötét, zavartalan épületrészekhez, ólakhoz, istállókhoz, tornácokhoz, ezeken a helyeken a legtöbb esetben csak a lakók vagy az ott dolgozók tudnak a fészekről.


A molnárfecske (Delichon urbicum) inkább ereszek alatt építkezik, de sátortetős vagy szabálytalan alaprajzú házakon nem minden eresz látszik az utcáról. Emellett a legváltozatosabb funkciójú épületeken (magtár, gabonatároló, híd, stb.) is megtelepszik.




A két fecske fészke eltérő, így a madár megfigyelése nélkül is tudhatjuk, ki építette. A molnárfecske fészke felül zárt, a madarak csak egy kis nyíláson tudnak bemenni, gyakran telepesen költ. A füsti fecske fészke felül nyitott, meg tudjuk számolni a fiókákat.

Külön figyelmet érdemelnek azok az adatok, amelyek nem "otthoni fecskék", ilyenek például az iskolába jövet észlelt fészkek. Mindkét fecskefaj költhet olyan intézményekben, amely a fiatalok körében látogatott. A füsti fecske például szívesen fészkel lovardákban, strandfürdőkben, míg a molnárfecske telepeit tornatermeken, szállodákon is megtalálhatjuk. A cél az, hogy minél több fészkelőhelyet megismerjünk, tehát érdemes gyűjteni ezeket a nem lakóházi adatokat is. 

A határozáshoz további fényképes segítség ITT található.

A gyűjtendő adatok - kérdések a diákokhoz
Elsősorban a gyerekek lakóhelyéül szolgáló település fecskeadatait várjuk, de nyugodtan felvehetők a nagyszülőknél vagy belföldi nyaralás során észlelt fecskék is. Amit tehát tudnunk kell:
  • Az adatközlő neve, osztálya
  • A település neve
  • Az utca (vagy településrész) neve, ahol fecske költ
  • A fészkelő fecskefaj (a határozás a fészek alapján is történhet)
  • A fészkelő párok száma (becslés is lehet)
  • Az épület jellege
    • kertes ház
    • panellakás
    • melléképület (istálló, ól, garázs, fészer, stb.)
    • középület (óvoda, iskola, hivatal, stb.)
    • szabadidős célú épület (szálloda, lovarda, fürdő, tornacsarnok, stb.)
    • gazdasági célú épület (állattartó telep, magtár, stb.)
    • egyéb (vasútállomás, híd, stb.)
  • Megjegyzés (minden, ami a gyerekek figyelmét felkeltette: van -e fecskepelenka, vannak -e romos, használaton kívüli fészkek, láttak -e verebet vagy házi rozsdafarkút a fészekben, stb.)
Kérdések a pedagógusokhoz

Az iskolaépületek sok esetben igen alkalmasak a molnárfecske számára (széles eresz, érdes falfelület). Van jelenleg lakott fecskefészek az épületen? Van jele annak, hogy korábban több fecskepár költött ott (régi, használaton kívüli fészek, leesett fészek helye)? Nyitottak lennének műfészkek kihelyezésére?

Az adatok beküldésének módja

Az iskolában akár több pedagógus által gyűjtött adatokat egy táblázatban érdemes összegezni, az adatokat az adatközlő vagy a település neve szerint rendezzék. Ez itt a képzeletbeli sóvári általános iskola adatlapjának egy része, valami ilyesmit várunk:

A táblázatot csatolmányként a fecskebarat@citromail.hu címre küldjék 2017. február 28-ig. A levélbe írják meg az iskolaépülettel kapcsolatos megfigyeléseket, továbbá a felmérést végző pedagógusok nevét.


Miért érdemes részt venni a felmérésben?
  • A fecskefelmérés ökológiai és természetvédelmi jellege folytán jól beilleszthető a biológia vagy környezetismeret órák anyagába.
  • A látszólag egyszerű madárvédelmi téma kapcsán olyan globális kérdéseket lehet a gyerekekkel megbeszélni, mint a vidéki életmód változása, az állattartás visszaszorulása, a klímaváltozás, vagy a dél-európai madármészárlás.
  • A fészkek keresése egyfajta játékként is felfogható, javítja a megfigyelőképességet, de még a lakóhely jobb megismeréséhez is hozzájárul.
  • A legalább 25 adatrekordot beküldő iskolák garantált ajándékot kapnak.
  • Ahol egy településen több iskola működik és sok a fecske, érdemes az intézményeknek összefogniuk. A legtöbb adatot szolgáltató három magyar települést ugyanis szeretnénk olyan táblákkal megajándékozni, melyek a település névtábla oszlopára erősítve hirdetik, hogy az utazó egy valódi "fecskebarát településre" érkezett.

2016. december 25., vasárnap

2016 - Egy év végén

Egy újabb esztendő, alapítványunk harmadik éve zárul le. Hagyományainkhoz híven összefoglaljuk a főbb eredményeket, illetve a zátonyra futott elképzeléseket.

Helyi természetvédelmi területek kezelése
Április óta a "VÖLGY-HÍD" hivatalosan is a Jancsár-völgy, Aszal-völgy, Máriamajori-erdő és Nagy-völgy helyi természetvédelmi területek őre. Legfontosabb idei, még nem teljesen elvégzett feladatunk a táblák kihelyezése volt. A védett terület táblák mellett kikerült 4 kiegészítő Natura 2000, illetve 2 Natura 2000 nagy tábla is. (Az Aszal-völgy egy része csak Naturás, de nem helyi védett, a Vadmezőn levő szigetszerű gyepek pedig csak helyi védettek, de nem Naturások, csak hogy egy kicsit bonyolultabb legyen egy kívülállónak elmagyarázni a helyzetet...) Táblalopás öt, oszloplopás egy esetben történt. Szerencsére a tartalékok miatt a pótlás gyorsan lezajlott.
Tavasszal a Városgondnokság gépével ismét nyestünk homokfalat a gyurgyalagoknak, legalább 15 pár prüttyögő szivárványmadár jelenléte hálálta meg a gondoskodást. A jancsár-völgyi odútelep kb. 30 %-os kihasználtságú volt 2016-ban (széncinege, seregély), a Máriamajori-erdőben rögtön sikeresen költött a kihelyezett ládában a macskabagoly, az Aszal-völgyben továbbra is fészkel a ládában a vörös vércse.
2009 óta a gyurgyalagállomány folyamatosan csökkent. A tavalyi és idei beavatkozással visszaállt a világ rendje.

Kisebb volumenű cserjeirtást a Rácvölgy egyik lösztisztásán végeztem. A macskahereállományt kétszer kellett kikarózni, de az összes karót elvitték és a virágokat is lekaszálták. Az évelő növény állománya ezt még át fogja vészelni, nekünk azonban az utolsó csepp volt a pohárban: terveink szerint 2017-től minden helyi védett és/vagy városi tulajdonban levő kaszáló használójával szerződést íratunk alá a réteken élő védett fajok (és a mi sérülékeny idegrendszerünk) megóvása érdekében.
2017-es feladat a Jancsár-völgy és az egy kimaradt rácvölgyi pont betáblázása, illetve egy nagyobb kísérleti cserjeirtás az Aszal-völgyben. Jelenleg is szerkesztés alatt van három leporelló, melyet a három helyi védett területről készítünk. Feltehetően a város turisztikai információs pontjain lehet majd megszerezni őket.

Természetvédelem
Jól megfigyelhető, hogy a székesfehérvári új helyi védett területeknek szép lassan híre megy. Így talált ránk dr. Flesch Márton is, aki a Tác közigazgatási határában levő Fövenypuszta helyi védelméhez kért segítséget. 2017 tavaszára megbeszéltük a közös bejárásokat, ám ősszel drámai fordulat állt be: Márton írta, hogy a tulajdonos fel akarja szántani a gyepet (pókbangó, homoki nőszirom, érdes csüdfű...). A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság helyi erőit (Csihar László, Staudinger István) értesítettem, ők és a gyepet jól ismerő Lendvai Gábor a védett fajok eszmei értékét és az egyedszámot beszorozva gyorsan meggyőzték a tulajdonost, hogy ökonómiailag nem lenne egyensúlyban a várható haszon a több milliós bírsággal. Egy ütközet megnyerve, de az igazi munka tavasszal indul.
A másik front a székesfehérvári Maroshegy, annak is három igen értékes foltja, ahol az őszi vérfű hangyaboglárkái, valamint kosborfajok várnak védelmet. Ebben a pillanatban még nem tudni biztosat, a védetté nyilvánítási javaslat mindenesetre már a város környezetvédelmi irodájánál van.
Helyben jár ugyanakkor a szikes tavak ügye, sajnos ott csak ötletadók és élő lelkiismeretek lehetünk , de magányos elkövetők nem, márpedig a hatékonyság szempontjából úgy fest, az lenne az igazi...

Madárvédelem
Az előző holt szezonban (2015 ősze - 2016 tavasza) jó néhány odút, ládát tettünk ki, a legsikeresebb az előző részben már említett macskabaglyon kívül a királybereki (Pátka) vörös vércse és a füvellői (Lovasberény) kuvik azonnali sikeres költése. A gyöngybaglyok továbbra sem mutatkoznak a ládáknál, de akusztikus adat (Lovasberény) és másoktól kapott információ (Csákvár) jelzi, hogy itt mozognak a környéken, megtelepedésük remélhetőleg előbb-utóbb bekövetkezik. Idén Pázmánd, Szabadbattyán és Sárpentele temploma lett számukra alkalmas.
A fecskevédelmi akció vegyes képet mutat. A lakossági aktivitás szintje nagyon alacsony, a fecskeállomány többszöröse a reméltnek, tervek és ötletek vannak jócskán, az akciót folytatjuk, elképzelésünk szerint nagyobb léptékben, immár az egész megyében gondolkodva. (így is alliterál: "fecskebarát Fejér megye")
Füsti fecske (fotó: dr. Kovács Gábor)


Oktatás, szemléletformálás
2016-ban három előadás volt, kettő a vértesacsai Föngyöskertben, egy a fehérvári Nemes Nagy Ágnes kollégiumban. Utóbbi helyszínen ez egy sorozat kezdete volt: a megállapodás értelmében félévente 1-1 színpompás, vetített előadással örvendeztetem meg a 15-16 év körüli kamaszlányokat (lánykoli...).
A madáretetésbe a Zentai úti iskola mellett most téltől a Nemes Nagy kollégium is bekapcsolódott, illetve a kertbarátok sem pihennek a két fehérvári közösségi kertben. Ehhez az alapanyagot mi biztosítjuk az Alba Agrár Zrt-től vásárolt napraforgóval.
Volt egy újabb sikeres magbörze januárban, ugyanakkor teljesen leállt a bemutató kert programja és több egyéb terv is parkolópályán van (öreg gyümölcsfák és szőlőhegyek felmérése)...

Felmérések, adatgyűjtések
Az év két nagy feladata közül az egyik a Madáratlasz Program felmérésének folytatása volt, a másik pedig a növénytani adatok gyűjtése. Tavasszal és nyár elején minden alkalmat megragadtam, a legemlékezetesebb az volt, amikor biciklivel mentem Pátkáról Pázmándra szőlőt metszeni, a biciklin ülve hallgattam és striguláztam az éneklő madarakat, hazafelé pedig Pázmánd és Vereb temetőit néztem át esetleges védett növények után. A Madáratlasz Programhoz végzett Fejér megyei adatgyűjtés térképe itt látható.
Láthatóan hangsúlyos a Császár-víz völgye a barna folttól (Zámolyi-víztározó) a torkolat felé.

Nyomtatott sajtó, média, internetes jelenlét
A "fecskebarát Fehérvár" akció részeként volt két rádiós beszélgetés és néhány cikk az interneten, különösebb feltűnést egyik sem keltett. Dolgozunk azon, hogy a fecskevédelmet hogyan kellene szélesebb körben népszerűsíteni, erről 2017-ben biztosan bővebben foglalkozunk majd a honlapon is.
Saját honlapunk legnagyobb idei sikere a Szabó László Vilmos emléke előtt tisztelgő bejegyzés volt, de jó forgalmat bonyolított Pallos Zsuzsanna aranysakálos és Hudák Tamás lepkés tanulmánya is.

Belső ügyek és 2017-es terveink
Elkészült a logónk, ami már a fejlécen is látható. Sok madárvédelmi munkát akadályozott a terepjárónk felújítása; e pillanatban sincs még kész, viszont annyira el volt korrodálódva itt-ott, hogy nagy zűr is lehetett volna, például ha egy emelkedőn csak az autó eleje és közepe jut fel, a vége és az utánfutó meg visszamegy... Hasznos munkatársunkat nagyon várjuk vissza. Cikta juhaink immár törzstenyészetként éldegélnek, a család legújabb tagja december 24-én született. (Érdekes, de két és fél éves tenyésztői munkánk során másodszor van karácsonyi születés)
2017-ben év elején szeretnénk elvégezni középfeszültségű oszlopfelmérést Pátka és Lovasberény határában, folytatjuk az odú- és ládakiheyezést gyöngybagoly, vörös vércse, füleskuvik és szalakóta számára, megyei szintűre bővítjük a fecskevédelmi akciót, befejezzük a Madáratlasz Programban vállalt terület felmérését. Gyerekeket is nevelünk, a kislányunk közben felállt. Sűrű lesz, nagyon várjuk...
Minden olvasónknak és természetvédő kollégának sikeres új esztendőt kívánunk!

2016. december 20., kedd

Két gyöngybaglyozás - Példázatok az objektív nehézségekről

2016. augusztus 13-án és december 8-án elvégeztünk egy-egy újabb gyöngybagolyláda-kihelyezést, megnyitva ezzel a "délnyugati frontot", azaz a Székesfehérvártól délnyugatra levő, a jelenleg is gyöngybaglyos templomú Csőszhöz közeli térség gyöngybagolybaráttá tételét. A két szerelés külön-külön is emlékezetes, együtt azonban tanulságos példázata annak, hogy milyen a problémamegoldási kényszer egy templomtoronyban.

Szabadbattyán
A helyi védett, hatalmas platánjairól és varjútelepéről nevezetes Cifrakert szomszédságában levő római katolikus templom plébánosát Mayer Zsoltot Pallos Zsuzsa környékezte meg a gyöngybagolyvédelem gondolatával. A pozitív válasznak nagyon megörültünk, Zsuzsa elvégezte a toronyablakokban a méréseket, elkészült a láda, aztán azonban egy viharkár miatt egy órával indulás előtt el kellett halasztanunk a munkát, amire végül augusztus 13-án került sor. A csapat újdonsült tagja Weidinger István volt.
Ég a kezünk alatt a munka...

A toronyba vezető létra kellően tágas, így a ládát egyben fel tudtuk vinni a torony közepéig. Ám az eredetileg kiszemelt harangszint padlója olyan korhadtnak tűnt, hogy gyors haditanáccsal maradtunk a középső szinten és oda, a keletre néző ablakba tettük a ládát. Itt kezdődtek a gondok...
Sok-sok ládázásban hű segítőnk, a dekopírfűrész köztudomásúan árammal működik. Ezt még tudtunk hosszabbítóval szerezni, csakhogy a fűrészlapocskát sehogy sem tudtam a helyére tenni, így aztán némi szerencsétlenkedés után feladtuk és kezdtük kézi erővel a vagdosást. (Itthon derült ki, hogy egy másik fűrészlapocska a helyére kattant volna, de akkor már túl voltunk mindenen.)
Az hamar világos lett, hogy a keményfaspalettát nem fogjuk tudni elvágni, így azokat kiszedtük. Csakhogy a ládán sem volt röpnyílás, hiszen azt általában a helyszínen készítjük el. Nekiláttunk hát  a véletlenül nálunk levő vasfűrészlapokkal kivágni a nyílást. Ezek a fűrészlapok azonban úgy törtek, mint a cukorka (Made in People's Republic of China), így a végén már csak néhány centis darabkákkal ügyködtünk...
A kilátás nem rossz, Battyán nevezetessége, a Kula-torony is látszik, sőt fordított irányban, a 7-es főútról is látható a láda egy villanásra, kb. a templom melletti buszmegálló vonalában.
Bal oldalon a dobbantó, jobb oldalon a kilátás bagolyszemmel...

...ezt pedig mi látjuk kívülről.

Köszönet Mayer Zsolt plébánosnak a lehetőséget! 

Sárpentele
A kis falu kicsiny temploma kívülről igen alkalmasnak tűnt, így amikor a közeli Úrhida templomában a ládakihelyezés bizonytalanná vált, Pentelét vettem előre a sorban. Segítőkész helybéliek révén megtaláltam Czank Ferencné gondnokot, aki ellátott kellő mennyiségű tanáccsal a lépcsők és létrák veszélyességének mértékével kapcsolatban. A toronyban mindössze egy harang lakik, az egész tér rendkívül szűkös, de azért egy normál láda éppen elfér az ablakban - gondoltam akkor. Később még egyszer fel kellett mennem egy pótmérésre, elkészítettem a ládát és december 8-án, egy igen hideg napon fel is vonultam a templomhoz, amely Széchenyi Zsigmond Afrika-vadász szüleinek is a nyugvóhelye.
A sárpentelei templom belseje a karzatról nézve.

Azt már előre tudtam, hogy a ládát csak lapra szerelve tudom felvinni. Nagyon jól bevált az az ötlet, hogy a létra alján a darabokat egyben tartó madzagba beakasztok egy autó vontatókötelet és azzal húzom fel a "rakományt" a több méteres magasságba. Amikor fenn volt a láda és a szerszámok, akkor döbbentem meg, hogy milyen kevés a hely.
Amikor elkezdtem összeszerelni a ládát. kiderült, hogy előbb az ablakot kell kivágni. A hozott kézifűrésszel lelkesen vágtam a spalettát, amikor a penge reccsent egy nagyot és tőből letört. "Objektív nehézség..." - gondoltam és a pengét kézben tartva fűrészeltem tovább. Egy spaletta készen is lett. Mielőtt a másiknak nekiláttam volna, letettem a pengét a láda egyik darabjára, aztán a mérőszalag után kutatva szórakozottan felemeltem az említett darabot, mire a fűrész pengéje szép ívben kiszállt az ablakon és csengve-bongva megpihent az ereszcsatornában. Néhány percig elgondolkodva nézegettem az utca túloldalát, hogy ne kopogjak -e be az említett segítőkész helybeliekhez fűrész-ügyben, de aztán támadt egy ötletem. A másik spalettát fúróval perforáltam: sok-sok lyukat fúrtam egy sorban, amíg azok egybenyílva szétválasztották a deszka két felét.
Ekkor már volt kedvem fényképezni... Nagyjából egyben a láda. 

A spaletta meglehetősen régi, így aztán kellően korhadt is, apadt is, kifejezetten nehéz volt hát visszaimádkozni a helyére. Mindenfélét kipróbáltam, hogy a két, a röpnyílás miatt elvágott fadarab úgy álljon, ahogy a többi, végül úgy oldottam meg, hogy egy keskeny OSB-lap darabbal összecsavaroztam a ládát és a spalettát. Ekkor még csak a láda feneke és az eleje volt a helyén. A kiszemelt (déli) ablakpárkány egyik sarkában egy 15 cm magas hupli van, így ugyanekkora fadarabokat is hoztam, hogy kiegyenlítsem a szintet, ezzel nem is volt gond. Csakhogy az ablak és a harangot tartó gerendázat között olyan kevés a hely, hogy a ládát a végső helyén kellett összecsavarozni; egészben egyszerűen nem lehetett volna beemelni a párkányra. Kifejezetten sok szerencsétlenkedés kísérte a belső sötétítő beillesztését is, hiszen a röpnyílás felől már nem csavarozhattam. Bő két órás munka végeztével lett minden a helyén...
A harangot 1882-ben öntötték Budapesten, a láda 2016-ban készült Pátkán.

Ezt látja majd a bagoly egy téli napon.

Remélem, minden madárbarát észreveszi a különbséget...

2016. október 22., szombat

Maroshegyi természeti értékek - védetté nyilvánítási javaslat

Mostanra érett meg a 2015 augusztusa óta zajló adatgyűjtési munka a székesfehérvári Alsóvárosi-réten és környékén. A következőkben minimális változtatással teszem közzé azt a védetté nyilvánítási javaslatot, amit alapítványunk Székesfehérvár Megyei Jogú Város Közgyűlése elé fog beterjeszteni. (Kivettem belőle az egyes területek méretével, a helyrajzi számokkal, blokkazonosítókkal kapcsolatos részeket.) Itt szeretném megköszönni az anyag elkészítéséhez nyújtott segítséget Csete Gábornak, Fóris Ödönnek, Horváthné Sebestyén Tamarának, Hudák Tamásnak, Kálmán Lillának, Staudinger Istvánnak és Szili Istvánnak.
Emlékeztetőül a korábbi kapcsolódó bejegyzések:

 Védetté nyilvánítási javaslat
Maroshegyi természeti értékek


Székesfehérvár egyik üde színfoltja a Maroshegy, ahol a vidékies utcák között szép természetes élőhelyfoltok maradtak fenn. A kis erdősítések, rétek, vízállások óriási értéket képviselnek mind közjóléti, mind természetvédelmi szempontból. Olyan természeti kincsek is rejtőzködnek a nagyváros szorításában, amelyeket helyi védelemre javaslunk.

1. Szalontai utcai láprét

A lápréten nyár közepétől vöröslik az őszi vérfű

A „Város Tüdeje” program tervezett helyszínei közül a legnagyobb természetvédelmi érték az a 24 hektáros láprét, amelyet a Szalontai utca, az Aszalvölgyi-árok, a nyugati elkerülő és a veszprémi vasútvonal határol. Ezt mindenképpen ki kell hagyni az erdősítési munkákból és meg kell őrizni jelen állapotában!
A legfőbb kincs két Natura 2000-es jelölőfajként számon tartott, 50.000 Ft-os eszmei értékű lepke, a sötétaljú hangyaboglárka és vérfű-hangyaboglárka. Ezek a rovarok a réten nagy tömegben élő rózsaféléhez, az őszi vérfűhöz kötődnek, de, mint a nevük is mutatja, a hernyók sikeres átteleléséhez még a hangyák közreműködésére is szükség van. A Szalontai úti rét fontos táplálkozó terület a Maroshegy fehér gólyái és fecskéi számára éppúgy, mint az egerészölyveknek, vörös vércséknek vagy akár a nagy kócsagoknak.
A tervezett erdősítés ökológiai értéke, majdani fajgazdagsága, tájképi változatossága szempontjából nagyon lényeges, hogy mellette jelen állapotában megmaradjon ez a vén füzekkel tarkított, mély fekvésű, néhol belvízre hajlamos rét! Megőrzése, védetté nyilvánítása megfelelő kommunikációval akár országos hírnevet is hozhat a Székesfehérváron folyó természetvédelmi munkának, hiszen egyetlen másik magyar város belterületén sem találjuk meg ilyen számban a két hangyaboglárkát!


Párzó vérfű-hangyaboglárkák (balra) és őszi vérfű virágán pihenő sötétaljú hangyaboglárka (jobbra)

               Védett fajok
Sötétaljú hangyaboglárka (Maculinea nausithous)       Védett (50.000 Ft) Natura 2000 jelölőfaj
Vérfű-hangyaboglárka (Maculinea teleius)                  Védett (50.000 Ft) Natura 2000 jelölőfaj
Nagy tűzlepke (Lycaena dispar)                                 Védett (50.000 Ft) Natura 2000 jelölőfaj
Fecskefarkú lepke (Papilio machaon)                         Védett (10.000 Ft)
Atalantalepke (Vanessa atalanta)                             Védett (2.000 Ft)
Sárga billegető (Motacilla flava)                                 Védett (25.000 Ft)
Énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris)              Védett (25.000 Ft)


A védett terület javasolt határai

2. Borszéki úti rétek

Árvalányhajas sztyepprét a Borszéki út mellett

A szükségtározó céljára fenntartott, Borszéki út, veszprémi vasútvonal és Aszalvölgyi-árok által közrefogott terület nyugati része kaszálórét, ami a két védett hangyaboglárka fontos élőhelye. Ettől keletebbre a magasabb fekvésű részeken árvalányhajas löszgyepet, a vasút menti, egykori anyagnyerő helyeken pedig különleges hangulatú kosboros réteket találunk, melyek, ha kicsiben is, de sok hasonlóságot mutatnak a légvonalban közeli Sóstóval. A néhány tucat tő agár sisakoskosbor és vitézkosbor mellett a fő érték a több száz tő poloskaszagú kosbor. Néhány száz méternyi séta árán megismerkedhetünk a kaszált láprét, a nádas, a löszpuszta és a pionír fásszárú növényzet élővilágával; tényleg csak a Sóstó környékén jellemző másutt ilyen változatosság a városon belül!
Összességében tízmilliós nagyságrendű eszmei értéket rejt ez a terület, amely a Nemzeti Ökológiai Hálózat része!

Két védett növény: a poloskaszagú kosbor (balra) és a budai imola (jobbra)

               Védett fajok
Budai imola (Centaurea sadleriana)                       Védett (2.000 Ft)
Agár sisakoskosbor (Anacamptis morio)                 Védett (10.000 Ft)
Vitézkosbor (Orchis militans)                                Védett (10.000 Ft)
Poloskaszagú kosbor (Anacamptis coriophorus)      Védett (50.000 Ft)
Pusztai árvalányhaj (Stipa pennata)                        Védett (5.000 Ft)
Sötétaljú hangyaboglárka (Maculinea nausithous)    Védett (50.000 Ft) Natura 2000 jelölőfaj
Vérfű-hangyaboglárka (Maculinea teleius)              Védett (50.000 Ft) Natura 2000 jelölőfaj
Citromlepke (Gonepteryx rhamni)                          Védett (5.000 Ft)
Nagy gyöngyházlepke (Arghynnis paphia)               Védett (5.000 Ft)
Atalantalepke (Vanessa atalanta)                             Védett (2.000 Ft)
Barna rétihéja (Circus aeruginosus)                       Védett (50.000 Ft) Natura 2000 jelölőfaj
Énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris)          Védett (25.000 Ft)
Foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobenus)    Védett (25.000 Ft)
Sárgarigó (Oriolus oriolus)                                   Védett (25.000 Ft)
Tövisszúró gébics (Lanius collurio)                       Védett (25.000 Ft) Natura 2000 jelölőfaj

A védett terület javasolt határai


Rejtőzködő érték a város közepén... A védett budai imola állománya, háttérben a Palotaváros házai


3. Zágoni úti mocsár és orchideás tölgyes

A Zágoni úti tölgyes májusban

A harmadik védelemre javasolt terület a Zágoni út két oldalán található; nyugatra az „Ősmocsárnak” nevezett nádas, keletre egy telepített tölgyes. Az Ősmocsár megőrzése azért fontos, mert a hajdani fehérvári mocsárvilágnak a Sóstón kívül talán utolsó természetes állapotú hírmondója. Egy darabka őstermészet ez, ahol a látogató a városi környezet ellenére nádi madarak énekében és a szélben zúgó nádas hangjában gyönyörködhet. 
A telepített tölgyes a gazdag madárvilág és a fák esztétikuma révén önmagában is nagy érték. Tanulságos sétát kínál az erdei ösvény. A város belsejében a vadállomány nem végez pusztítást a tölgymagoncok között, az aljnövényzet gazdag, változatos korú, így gyerekek és felnőttek egyaránt testközelből láthatják az erdők természetes dinamikáját, megújulását. Az erdő fő nevezetessége a két védett kosborfaj, a vitézkosbor és a jó években tömeges fehér madársisak.

A trópusi orchideák hazai rokona a vitézkosbor (balra) és a fehér madársisak (jobbra)

                Védett fajok
Vitézkosbor (Orchis militans)                                     Védett (10.000 Ft)
Fehér madársisak (Cephalanthera damasonium)           Védett (10.000 Ft)
Kakukk (Cuculus canorus)                                         Védett (50.000 Ft)
Fülemüle (Luscinia megarhynchos)                             Védett (25.000 Ft)
Fekete rigó (Turdus merula)                                       Védett (25.000 Ft)
Barátposzáta (Sylvia atricapilla)                                 Védett (25.000 Ft)
Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus)                       Védett (25.000 Ft)
Sárgarigó (Oriolus oriolus)                                       Védett (25.000 Ft)
Sordély (Miliaria calandra)                                      Védett (25.000 Ft)

A védett terület javasolt határai

 A maroshegyi védetté nyilvánítások jelentősége

A védelem fő célja természetesen a védett értékek (növények, lepkék és madarak), illetve a nekik otthont adó értékes élőhelytípusok (láprét, löszgyep, mocsár, tölgyes) megóvása. Különösen a vérfüves kaszálóréteken kulcsfontosságú egy olyan kezelési rendszer megvalósítása, amely egyszerre szolgálja az élőhelyet fenntartó gazdálkodás érdekét (jó beltartalmú széna) és a lepkék fennmaradását (megfelelő időben végzett kaszálás, hogy nyár közepétől őszig legyen virágzó vérfűállomány). Egy helytelen időben elvégzett kaszálás drasztikusan meggyérítheti a lepkéket. A védelem kulcsfontosságú ahhoz, hogy a területen gazdálkodókat egy „lepkevédelmi előíráscsomaggal” fel lehessen keresni.
A védelemre javasolt területek egy százezres nagyváros belterületén helyezkednek el, így magától értetődő, hogy a természetvédelmi területek egyszerre szolgálnák az értékek megóvását és azok szakszerű bemutatását. Az adottságok (meglevő utak, ösvények, parkolási lehetőség) mindenütt ideálisak ahhoz, hogy különösebb befektetés és tereprendezés nélkül gyalogösvényeket jelöljünk ki. A többfunkciós ösvények a környékbelieket (gyalogos és kutyasétáltató útvonal), a város távolabbi részén élőket (kihelyezett biológiaórák) és a turizmust (tanösvény) egyaránt kiszolgálhatják. A természetvédelem és a turizmus összekapcsolására már formálódik terv: 2017 augusztusában a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány szervezésében hagyományteremtő céllal Boglárka-napi hangyaboglárka-túra lesz az Alsóvárosi-rét vérfűben gazdag részein.