2024. március 2., szombat

Gólyafészket raktunk

2024 elején egy madárbarát gazdálkodói kérés futott be hozzánk. A Tác határában gazdálkodó Zsolt régi ismerős, alapvetően vércseládát szeretett volna újonnan telepített legelői környékére, de gólyát is szeretne. Évekkel ezelőtt lelkes segítő voltam egy gólyafészekrakásnál (ITT olvasható), tehát azt tudtam, mit kell a gólyakosárral kezdeni. 2024. március 1-én tehát igazi tavaszindító programban volt részünk Fövenypusztán. A fényképeket dr. Flesch Márton készítette, a csapat negyedik tagja az éppen betegszabadságát töltő Ágoston fiam volt.
A kosarat Zsolt maga készítette. Szőlővenyigéből kötöztünk fonatot amit körkörösen a kosár széléhez drótoztunk. Így nyertünk egy magasságot, utána a maradék szőlővesszőt át meg átfontuk a kosár "küllőin".
A munka kezdete egy kellemes, szélvédett színben zajlott, ám a fészek a legelő túlsó felére kerül; Zsolt traktorral vitte az oszlopot, majd a kosarat a színhelyre.
A szőlővenyigére száraz fűből és néhány gyeptéglából készítettünk bélést; a cél az hogy a gólya felülről egy kész fészket lásson. Kapitány, a ló persze félreértette a fészekrakást és majdnem leette a munkánkat...
Itt már megtörtént a kosár rögzítése a faoszlopra. A bilincs egyik felét Zsolt ráhegesztette a kosár aljára, a másik mozgó darab volt; ezeket sszecsavarozta, majd külön-külön hozzácsavarozta az oszlophoz is.
Az egész munka legnehezebb részéről nincs kép, mert minden kézre szükség volt. A betongyámot Zsolt másfél méterre beásta a földbe. A faoszlop alját hozzáerősítettük, majd a traktorral sikerült megemelni függőlegesbe. Voltak izgalmas pillanatok közben, mikor az oszlop mindenfelé szeretett volna eldőlni, de végül győzött a túlerő...
Jöhetnek a gólyák!
És ha már gólya van, legyen vércse is... Pihenésképpen gyorsan kiraktunk két ládát a legelő két végére.

2024. február 21., szerda

Kavicsok és történetek - új könyv!

Ismeretterjesztő könyvet bárki tud írni, aki egy kicsit is birtokában van annak a bizonyos ismeretnek. De ismeretterjesztő könyvet írni már annál összetettebb feladat... Szakzsargonok, érthetetlen kifejezések nélkül, igényesen, mégis szakmaisággal megközelíteni valamit, ez egy nagyon komoly szellemi teljesítmény, ami keveseknek sikerül. Amikor Szili István, régi kedves ismerősünk és segítőtársunk átküldte a kötet kéziratát, nem is a kavicsok szépsége, szín- és formagazdagsága nyűgözött le először, hanem az, hogy mindez egy hozzám hasonló laikus számára is mennyire érdekes, érthető. Ráadásul Fejér megyéből is nagyon sok kavics került a kollekcióba, mi magunk is találtunk olyan ősmaradványokat tartalmazó példányt, ami megszólalásig hasonlít a kötetben bemutatott, ugyanott gyűjtött darabhoz.
Alapítványunk életében első alkalommal vállaltuk egy külső kézirat kiadását, pár napja vehettük kézbe az elkészült könyvecskét. A könyvbemutató szervezés alatt van, erről külön beszámolunk. A könyv megrendelhető a szerzőnél (elérhetőség: ulmarius44@gmail.com) vagy a kiadónál (jarosi.kovacs@gmail.com). Ára 2000 Ft.

2024. február 11., vasárnap

Kereszt-út - első rész

Alapítványunk számára fontos feladat az ÉRTÉKEK megóvása, megőrzése, állapotuk javítása. Nevünkből adódóan ezek elsősorban élő értékek: egy rét, egy erdő, egy virágmező, egy-egy állat- vagy növényfaj. De akadnak esetek, amikor valami másfajta érték kerül elő, ami aztán beindít valamit bennünk.

2006-2007 környékén történhetett, hogy már időről időre ellátogattam a Pátkai-víztározóhoz, de még keveset tudtam a környékről. Határozottan emlékszem, hogy a zárógáton állva, a tónak hátat fordítva az egyik erdős dombocskán látszott egy kőkereszt. Soha nem mentem fel oda, inkább csak az agyam "regisztrálta" a látványt. A kereszt eltűnését is hasonlóan könyveltem el magamban. 2018 márciusában jelent meg az általam évek óta ismert és nagyra tartott csalai lokálpatrióta, Varró Ferenc könyve Csalapusztáról. Ebben bukkantam rá a kereszt történetére és 2007-es kidőlésére. Ferenc akkor el is kezdte a helyreállítás szervezését, amihez a kereszt történetének precíz ismerete szolgált alapul, de kérése visszapattant az egyházmegye közönyén.

A kereszt torzója, ami még áll...

...és a másik része, amit a természet lassan elrejt előlünk

1904-ben egy Andreetti Anselm nevű személy az akkor még Pátkához tartozó Kőrakáspusztán saját költségére kőkeresztet állíttatott. A hely feltehetően ekkor kapta a Jézus-hegy nevet. (A blog legelszántabb olvasóinak ismerősen csenghet a név. Hudák Tamás lepkész fehérvári tanulmányában többször szereplő lelőhely.) A kereszt 103 évig állt, akkor derékba tört. Csakhogy Andreetti úr nem volt buta ember, számított ő viharra, villámcsapásra, egyéb anomáliákra. 1904 augusztusában 80 koronát tett le a pátkai plébánián és kegyes alapítványt hozott létre azzal a céllal, hogy az összeg kamatai mindenkor kizárólag a kereszt örök időkre való fennmaradását szolgálják.


 Részlet az alapító irat másolatából.

2022 végén megpróbáltam beszállni az ügybe, felhívtam a képviselőt (a kereszt Pátka közelében, mégis székesfehérvári területen található), aki ígérte hogy a püspökkel beszél a dologról, ez az egyeztetés végül elmaradt, eltelt egy újabb év. 2023 végén Ferivel felsétáltunk a kereszthez, meghánytuk-vetettük a lehetőségeket, ami úgy fellelkesített, hogy elkezdtem körbejárni a témát.

Az egyszerűbb feladat az egyházmegye véleményének kipuhatolása volt. A Püspökség vagyonkezelője levelemre ezt írta (kiemelések tőlem): "Ezek a keresztek legtöbb esetben magánkezdeményezésből keletkeztek, leggyakrabban nem egyházi ingatlanon. Az egyes közösségek helyben létrehozott értékeit alapvetően a helyi közösségek ápolják, gondozzák. Az egyházmegye igyekszik támogatni a helyi közösségek életét, de ennek szigorú prioritása van. Jelen gazdaság helyzetben az intézményeink mindennapi működését kell biztosítanunk, az esetleges felújításoknál pedig csak azt tudjuk támogatni, ami a mindennapi működésünkhöz elengedhetetlenül szükségesSajnos az út szélén és a különböző helyeken felállított keresztek felújításához jelen helyzetünkben nem tudunk anyagi támogatást nyújtani." A dolog azért nyugtalanító, mert az alapító iratot 1904-ben még az akkori püspök is ellátta kézjegyével, mint az alább jól látható:


Márpedig 80 korona mai pénzben kifejezve 205.000 Ft-nak felel meg (ez nem hasraütés, erre van az interneten speciális kalkulációs oldal, ITT megtalálható). És akkor még nem beszéltünk 120 év kamatairól. Hol van a 80 korona? Mi történt vele? Nyugtalanító kérdések. Fel is tettem őket levélben a püspökségnek, de bő egy hónapja nincs rájuk válasz. Remélem, őket is nyugtalanítja és a késlekedés oka, hogy nagyban keresik a ládafiában az összeget.

Ez tehát a könnyebb rész volt. A nehezebb az, hogy ebből a több darabra tört sóskúti homokkőből hogy lesz újra feszület. Az interneten több kőfaragónak is írtam, végül egy reagált, Sólyom Attila. Neki a szakmai kihívás is tetszett, mert amúgy nem a restaurálás a fő profilja. Feleségével (szintén szobrász) személyesen kijöttek megnézni a feladatot, ekkor Nagy Dániellel, Pátka polgármesterével kalauzoltuk őket. Dániel számon tartja az egykori pátkai értékeket (a pátkai római kőgát ugyanúgy Fehérvárhoz került a Jézus-heggyel együtt...), így örömmel vette az ügy újbóli előkerülését. És itt kezdődik egy szívmelengető történet, pontokba szedve.

  • Attila kijelentette, hogy a letört darabokat az otthoni (budapesti) műteremben fogják megszárítani, kipótolni, vagyis valahogy oda kell jutni a kereszthez autóval.
  • A kereszthez vezető út már nem járható, de erdő tulajdonosai örömmel vállalták, hogy a benőtt fákat kiszedik. Az ígéretet pár nappal később tettek követték, az út megtisztult.
  • Varró Ferenccel felvonultunk hogy az apróbb további tisztogatásokat elvégezzük, de szinte semmi cserjét nem kellett kivágnunk. Feltűnt ugyanakkor, hogy a dűlőről az erdőbe való felkanyarodás személyautóval nem megoldható, mert van egy csaknem fél méteres szintkülönbség. Jeleztem Nagy Dánielnek a problémát, a pátkai markoló másnap elkészítette a bejárót.
  • A kő elvitelekor az odavezető sorompó le volt zárva. A gátőr reakciója addig volt elutasító, amíg a kereszt szót ki nem ejtettem a számon. ("Miért nem ezzel kezdted?") Már nyílt is a sorompó, aztán visszafele is kinyitotta nekünk, mert valaki kedvesen ránkcsukta.
  • Hogy a követ hogyan húztuk-vontuk-görgettük le, majd hogyan tettük be a csomagtartóba hárman, az pláne egy külön kaland volt. Az autó meg is nyekkent bele, mint megtudtam, de a nagy kő eljutott a fővárosba, a kisebbek később követik példájukat.
"Eddig rendben... Hogyan tovább?" Varró Ferenc a kereszt-úton.

"Fogjuk meg és vigyétek..."

"Mi sem értjük, hogyan, de beraktuk..."

Közben lelkesen tervezzük a restauráció költségeinek előteremtését, Pátkán lesz jótékonysági koncert, valószínűleg adománygyűjtő számla is. Az összeg nagyságrendileg 500.000 Ft.

Ha minden a terv szerint alakul, 2024 augusztusában, éppen az állítás 120. évfordulóján felavathatjuk a keresztet. És hogy ezt a sok vesződséget, szaladgálást, szerencsétlenkedést miért kell csinálni egy nagyobbacska kődarab miatt? Azt nem tudom megmondani. De rettentően várom a pillanatot, amikor a zárógáton állva visszafordulok, és majd egy sárgásfehér eredeti színében pompázó kereszt látszik az erdős dombocskán a fák között. Talán ezért csináljuk...

A keresztről már született egy újságcikk is, ITT olvasható.

Az adománygyűjtés fejleményeiről is be fogunk számolni időben.

2023. december 28., csütörtök

Erdőcske született

2021 júliusában a Tabán mellett sétáltunk (úton a miniszteri dicséret átvételére a Vigadóba), amikor szobányi, körbekerített kis csemetecsoportra lettem figyelmes. Körbejártam és rábukkantam a táblára, amely Magyarország első Miyawaki-erdejét hirdette. Sosem hallottam korábban sem a japán botanikusról, sem a minierdőkről, de az összegyűjtött információk nagyon érdekesek voltak. A legimponálóbb az volt, hogy ez a pesti (bocs, budai) útjaimon rendszeresen meglátogatott tabáni erdőcske tényleg veszedelmesen gyorsan nő: ami 2021-ben térdig ért, az 2023 szeptemberében kb. 3 méteres.

Korábban már említettem a szántóföldi színesítés kapcsán, hogy kisebb facsoportok telepítésekor igyekszem Akira Mijavaki (én már csak így használom...) módszerének néhány elemét átvenni. A tapasztalatom az, hogy a sűrűn telepített őshonos fásszárúak szépen megeredtek, de ez a robbanásszerű növekedés nem következett be, hisz nem volt alátrágyázás, 10 centis talajtakarás, öntözés, nem érte el a minimális méretet, stb. Ám közben egyre-másra jönnek létre a városi mini- vagy zseberdők országszerte, ezt pedig képtelen voltam tétlenül nézni. Úgyhogy a következőre jutottam: a szántók környékén őshonos fajkészletű kis csoportokat telepítek mindenféle fakszni nélkül, ám egy saját telken belevágok a valódi minierdő-kalandba.

Az alábbiakban ennek krónikája következik. Az interneten talált legjobb, leghasznosabb útmutató ITT tekinthető meg, a felkészülésben ez bizonyult talán a leghasznosabbnak (angol nyelvű feliratozás).

1. Talaj, éghajlat

A Császár-víz bal partján, a patak szintjétől legalább 25 méterrel feljebb, tájföldrajzi szempontból a Lovasberényi-háton lakunk. A talaj heterogén, tőlünk nem messze homokdűnék húzódnak, másutt agyagos, a zöm azonban jó termőképességű mezőségi talaj. A kiszemelt helyszín délnyugati kitettségű, 13 éve elcsapott, szépen visszagyepesedett szántó, amely nem fagyzugos. 


2. Kiválasztott fajok

A környékünkön telepített és őstölgyes egyaránt van, a telken is van egy nagyon szépen megeredt, immár 120 cm-t elért, 6-7 éves csertölgy, azaz megcélozhatjuk a lösztölgyes észak-mezőföldi-vértesaljai változatát kisebb módosításokkal. Az észak-mezőföldi változatban dominál a virágos kőris és a molyhos tölgy; mindkettő szárazságtűrő faj (a klímaváltozás nyomán erőteljesen felértékelődhet a szerepük a jövőben). Jól érzi magát erre a mezei juhar is (tatárjuhart sajnos nem tudtam szerezni), a cser és a kocsányos tölgy. Ők alkotják a gerincet, a többiek a színesítő elemek.

A cserepes tölgyek, körték, szilvák elindulnak egyik telekről a másikra (2023. december 28.)
Ők pedig a szabadgyökerű tölgyek, juharok, kőrisek, cserjék

A felhasznált fajok, zárójelben a hozzávetőleges darabszám:

  • Molyhos tölgy (12)
  • Csertölgy (5)
  • Kocsányos tölgy (5)
  • Mezei juhar (5)
  • Virágos kőris (6)
  • Mirabolán szilva (4)
  • Körte (3)
  • Mezei szil (4)
  • Galagonya (6)
  • Fagyal (1)
  • Fekete bodza (1)
  • Varjútövis (1)
A vastag talajtakarás miatt a gyepszintbe nem telepítettünk, ez azonban nincs elfelejtve, vannak is jelöltjeim (téltemető, odvas keltike, hóvirág, ibolya...)
A csemeték beszerzése vagy ásóval a környékről történt (pl. turistaút mellől, ahol idővel útban lenne, csatorna mellől, ahol kotrás fenyegeti, lösztisztásról, ahol a védett lágyszárúak érdekében igyekszem fenntartani a famentes állapotot), vagy csemetekertből.

3. Talaj előkészítése

A 3x4 méteres területet felástam, a tarackokat kiszedtem. Ezután beledolgoztam két talicskányi érett juhtrágyát és ázott, korhadó lucernaszénamaradványt. 

Az "erdő" hűlt helye az ásás kezdetén; a talicskában a trágya sötétlik (2023. december 27. késő délután)

Mire a Hold felkelt, elkészült a 4x3 méteres terület felásása és az első adag trágya bedolgozása.

Erre a felületre fahamuval megrajzoltam az 1x1 méteres rácsszerkezetet; minden ilyen négyzetbe 4-5 fásszárúnak kellett kerülnie.
A nulladik lépés: rácsozat fahamuból a betrágyázott ágyás tetején


4. Véletlenszerű sűrű ültetés
Családi erdő ez, segítenek kicsik és nagyok egyaránt.

Az útmutató szerint egy négyzetméterre 3-5 fásszárú kerülhet. Mi a nagyobb számot vettük alapul. Az álom egy tölgyerdő, tehát minden négyzetbe került legalább egy tölgyfa (sok esetben kettő, de ilyenkor nem azonos fajú). 
Kb. a munka felénél tartunk... A kész négyzetek széléről a fahamu bekerült a gyökérzónába

Melléjük legalább egy teljes értékű fafaj ment (mezei juhar, virágos kőris, szil), illetve a kiegészítő fajok: a mi esetünkben vagy a cserjék (elsősorban a galagonya), vagy a méheknek is kedves, gyümölcsöt, bogyót is termő fácskák (szilva, körte, varjútövis).
Az ültetés vége, amely összesen 3 órát vett igénybe.

5. Talajtakarás

Korhadt lucernaszéna lett a mulcs, ennek az az előnye (azon túl, hogy az erdőtől 30 méterre korhadozik), hogy nitrogéntartalmánál fogva plusz tápanyagot is biztosít. Négy púpozott talicskányi anyag került az erdőre. Pluszban teszek még a fák közé fatuskókat is, részben ökológiai céllal (fában élő rovarok, gombák számára), részben további tápanyag biztosítására.
Vastag növényi réteg fedi a talajfelszínt, kiürültek a konténerek, véget ért a munka...

6. Öntözés

Az öntözés az ültetéskor megtörtént esővízzel. Az útmutató szerint 3 évig naponta kell öntözni; na ezt biztosan nem fogom elvégezni, de időről időre kapnak majd a fák plusz vizet.
Beiszapoló öntözés az ültetés során

A legjobb tudomásom szerint Fejér megyében egy Velencei-tó közelében levő után ez a második Mijavaki-erdő. Mérete a legkisebb még szóba jöhető, de elkészítése azért így is adott jó néhány óra elfoglaltságot (és a csemeték kiásogatását ebbe nem számítottam bele). Egy olyan álmom volt ez, ami azért előre is mutat. Ha a csemeték (különösen a tölgyek) itt is hajlandók arra a növekedési erélyre, amit a módszer ígér, akkor megpróbálok a jövőben minél több ilyet létrehozni vagy a létrehozásában segédkezni. 

2023. december 12., kedd

Itt az új kötet! - kisKÓCSAG III.

2023. december 9-én tartottuk a IV. FETÁ-t (Fejér megyei Természetvédő Találkozó), melyen az aktuális teendők, feladatok megbeszélésén túl egy örömteli esemény is lezajlott. Kijött a nyomdából a kisKÓCSAG 2023-as, immár a 3. kötete!


A címlapot Babos Rita káprázatos akcióképe díszíti, ráadásul éppen az év madaráról, a barkóscinegéről.

Az Ornitológia részben tanulmány olvasható a szalakóta Fejér megyei visszatelepedésének tíz évéről (az állomány idén elérte a 100 párat!), a gulipán helyzetéről, az év elején Soponyán tartózkodó törpesármányról, a székesfehérvári Vörösmarty-halastó madarairól, a megyei ritkaságokról és fontosabb költő fajokról.

Zoológia rovatunkban egy kevéssé ismert, különleges életmódú védett lepkefaj, a sokszor tél elején repülő füstös ősziaraszoló megyei lelőhelyeiről esik szó.

A Természetvédelem részben hosszabb anyag foglalkozik a Rovákja-patak menti megmaradt élőhelyekkel, ezek élővilágával, a megőrzésük lehetőségeivel. Bemutatkozik a tavasszal első születésnapját ünneplő Sóstó Vadvédelmi Központ.

Rövid közlemények között említést érdemel az első megyei királyfüzike és berki poszáta észlelésének körülményeit bemutató cikkek, a törpevízicsibe dinnyési fészkeléseinek leírása, a Fehérvárra visszatérő feltételezett hibrid gém viselkedése, a városiasodó mezei poszáta és a Sárréten észlelt kucsmás sármány.

A kötetben megemlékezünk az idén eltávozott Schmidt Egonról is.

2023. december 29-én 16:00-kor a székesfehérvári Sóstó Vadvédelmi Központban évkönyvbemutató előadás lesz, ahol a kötet meg is vásárolható.

Amennyiben rendelni szeretne, írjon levelet a jarosi.kovacs@gmail.com címre.

2023. december 5., kedd

Változatosabban!

Földjeinket érintő elképzeléseinknek, a faültetéseknek, a pockok elleni vércsetelepítésnek ezen az oldalon is helyet adok, mert ezeket elterjesztésre érdemes jó gyakorlatnak tartom. Most is egy efféle dolog következik, különösebb kommentár nélküli képriport a szántóföldek változatosabbá tételéről.

1. Adva van egy T-fa...


Egy 3 méternél magasabb oszlop a mi vidékünkön alsó támoszlopok nélkül az első szélviharban elszáll. Eredetileg 2022 végén oda, az oszlop tövébe ültettem nyárfacsemetét, de a szimpla törzsvédőn az őzek csak kacagtak (tele szájjal).

Idén ősszel búzát vetettünk a T-fa jobb oldalára, lucerna került a bal oldalra. Az oszlop körül kimaradó orsó alakú műveletlen területre kis fákat, cserjéket ültettem, illetve beástam 4 oszlopot is.

2. Mi adja a változatosságot?


Nagyjából ez: őshonos fák (tölgy, mezei juhar, virágos kőris, szürke nyár), cserjék (fagyal, galagonya, kecskerágó), a takarás (falomb, gyomkaszálék), illetve a földön talált világháborús akna üreges roncsa (jó lesz valamilyen állatának búvóhely gyanánt)

3. Védelem mindenekfelett!


Már jeleztem korábban, hogy vagy körbekerítjük a fákat vagy őzeket etetünk. Itt is fontos a kerítés, erre kellett a négy oszlop is.

Nem messze egy másik T-fa is kapott díszes környezetet:


Jelenleg havas, fagyos napok járnak. Terveim szerint ha bekövetkezik némi enyhülés, akkor több T-fát teszek majd ki a szántók határvonalára tartósan, és mindegyik egy-egy fácskát is kap a tövébe. Ha ezt sikerül megvalósítani, erről is beszámolok majd.

2023. december 3., vasárnap

Fotópályázat - erdeink élővilága

Őszi hangulat a Vértesben

  • Lelkes természetfotós, aki Fejér megye területén is aktívan fényképez?
  • Szereti az erdők hangulatát, az erdei madárvilágot, az öreg fákat vagy éppen a parányi gombákat?
  • Szeretné, ha fotója jelenne meg a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány kiadásában megjelenő kisKÓCSAG évkönyv 2024-es kötetében?

Szeretnénk minél több helybeli fotósnak lehetőséget adni, hogy megjelenhessen kiadványunkban. A pályázattal a kötet címlapjára, hátlapjára és a Kép-Tár rovatba keresünk fényképeket az alábbi tulajdonságokkal:

  1. Digitális fénykép (jpg vagy jpeg kiterjesztés), a hosszabb oldal legalább 2500 képpont. (Figyelem! A címlap és hátlap álló formátumú!)
  2. Digitális manipuláció nem engedélyezett. A képek nem lehetnek fekete-fehérek, nem lehet rajtuk vízjel, felirat. Szabad a képeket vágni, tükrözni, illetve a képérzékelőn levő porszemeket utólag eltávolítani.
  3. A készítés helye Fejér megyei település, illetve az alábbi, szomszédos települések: 
    1. Keleti-Bakony: Várpalota, Tés, Jásd, Szápár, Súr, Bakonysárkány 
    2. Vértes: Bokod, Várgesztes, Szárliget 
    3. Dél-Mezőföld: Németkér, Bikács, Pálfa, Ozora
  4. A képeket 4 kategóriában várjuk:
    1. Erdőbelső (természetközeli erdők)
    2. Erdei madárfaj vagy madárfajok
    3. Vadon élő egyéb állatfaj erdei környezetben
    4. Vadon élő erdei növények, gombák
  5. Egy kategóriába max. 2 fotót lehet küldeni, vagyis egy személy legfeljebb 8 képet nevezhet.
  6. A képek filenevében szerepeljen a kategória száma, a cím, a település és a fotós neve:  2_Fakopáncs_munka_közben_Fehervarcsurgo_Minta_Tibor.jpg
  7. A képeket a jarosi.kovacs@gmail.com címre várjuk, de NEM CSATOLMÁNYKÉNT, hanem valamilyen fileküldő rendszerrel (javasoljuk a wetransfer alkalmazását)
  8. Nevezési díj nincs. A kiválasztott képek alkotóinak 2024 végén tiszteletpéldányt juttatunk el a kisKÓCSAG IV. kötetéből és további ajándékban is részesülnek.
  9. A képek beküldési határideje 2024. február 29. A később beérkező fotókat a versenyből kizárjuk.
  10. A pályázat kiírójának jogában áll kizárni azokat a felvételeket, amik nem felelnek meg a pályázati kiírásnak (parkok, kerti növények, vadaskertek, félvad vagy szelíd állatok, stb.). Ugyancsak jogában áll fekvő képeket álló formátumúra vágni.
  11. A képek beküldésével a fotós hozzájárul ahhoz, hogy a pályázat kiírója a képeket későbbi kötetekben felhasználáshassa. (Ilyen esetben a fotóst írásban értesítjük majd és tiszteletpéldány is ugyanúgy jár.)
Odvas keltike

További információkat a jarosi.kovacs@gmail.com címen vagy a 30-598-6002 telefonszámon kérhet.

2023. november 26., vasárnap

Kilépni a komfortzónából - madarásztúra Pátkán

A madarászat egyik, kívülállók számára sokszor nehezen értelmezhető vonása az, hogy ezt a tevékenységet extrém körülmények között is végezzük (nem azért, mert fakírok vagyunk, hanem azért, mert a madarak akkor és ott vannak jelen, mi pedig szeretnénk őket megnézni).

Még süt a nap... Indul a túra a Pátkai-víztározó középső medencéjénél (Fotó: Török Ferenc)

2023. november 25-én délelőtt kéttucat érdeklődő kóstolt bele abba, hogy az évnek ebben a szakában milyen időjárási jelenségek színezhetik a napokat: hideg idővel, de gyönyörű napsütéssel indítottunk, majd nyugat felől ólomszínű felhők érkeztek viharos széllel. Késő délelőttre teljesen beborult, kétszer a hódara is eleredt... Ez azért sokakat be szokott kergetni a meleg szobába. Pedig a tavon több száz madár élte mindennapjait, nekik ez a november végi tél meg se kottyant.

Nyakgyűrűs nyári ludak is előkerültek (Fotó: Kurfis Ilona)

A tározón tanyázó ludak közül szokásos módon a nyári ludak elég nagy számban bent maradtak, délig csak mintegy 100 nagy lilik érkezett inni. Gyönyörködhettünk az úszórécék színpompás nászruhájában (tőkés, csörgő és fütyülő réce), egy villanásra még egy kontyos réce is felbukkant (ő a bukórécék közé tartozik). Két téli ruhás búbos vöcsök egyenesen nászviselkedést mutatott, hát ennyire érdekelték őket a zord körülmények... Szép látványt nyújtottak a nagy kócsagok, a szürke gémek, a kárókatonák, illetve a sztyeppi és dankasirályok is.

A víztározó mindig élményt ad a fiatalságnak (Fotó: Dr. Kovácsné Fekésházy Anikó)

A résztvevők közül a legfiatalabbak természetesen hamar átélték a felfedezés ősi izgalmát. Egy fél őztetem, sirályszárny, döglött hal, a partot ostromló hullámok nyújtották nekik azt, amit kizárólag a természetben lehet átélni. (Jelen- és jövőbeli túravezetőknek egy apró tanács: érdemes a szülőket megcélozni az információkkal, addig nyugodtan hajítsuk a gyerekek közé a gyeplőt...)

A tó őszi arca (a hódara előtt) (Fotó: Török Ferenc)


Köszönet a résztvevőknek és a madaraknak!

2023. november 19., vasárnap

Őszi madarásztúra Pátkán

Ha az ember bombasztikus akar lenni (márpedig erre nap mint nap látunk példát), akkor szívesen von párhuzamot a "mi kis helyünk" és a "távoli nagy hely" között, és akkor a Kiskunság a "magyar Szahara", a Balaton a "magyar tenger", Gemenc a "magyar amazonasi esőerdő", a Kékestető pedig a "magyar Mt. Everest". 
A viccet félretéve, már legalább tíz éve érzek olyasmit, hogy "Pátka a Fejér megyei Tata". Hiszen mindkettő mesterséges tóval rendelkező település, ahol a házaktól macskaugrásnyira gyönyörködhetünk több ezer vadlúd és vetési varjú, több száz réce és sirály, több tucat szürke gém és nagy kócsag látványában.
Sirályok a Pátkai-víztározón


Az élet úgy hozta, hogy 2023-ban éppen a Tatai Vadlúdsokadalom napján nyílik mód bárkinek belekóstolni a késő őszi madarászat hangulatába, de ehhez nem kell elpöfögni a Komárom-Esztergom megyei városkába.
Vadludak a Pátkai-víztározón

A "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány szervezésében könnyű, minden korosztály számára ajánlott madarászkirándulást tartunk a Pátkai-víztározónál 2023. november 25-én (szombat) délelőtt. Az eseményre hozunk teleszkópokat (állványos, nagy nagyítású távcső), amivel mindenki "közelről" megcsodálhatja a tó madarait, beszélgetünk a madarakról, védelmük lehetőségeiről, a víztározó jelentőségéről.
Érdemes melegen öltözni (kesztyű sem túlzás!), elfér a táskában egy termosz forró tea, illetve akinek van távcsöve otthon, feltétlenül hozza magával.
Varjúéjszakázóhely a Pátkai-víztározó partján

Találkozóhely 9:30-kor a pátkai focipálya parkolójában lesz, a túra várható időtartama a madarak számától és az időjárástól is függ, de nagyjából másfél-két óra.
A focipálya a falu fő utcájáról (Kossuth u.) a római katolikus (sárga) templom mellett nyíló Gál köz felől közelíthető meg, a képen a koordináta is olvasható.

Esőben, hóban, havasesőben és viharos szélben a programot nem tudjuk megtartani, ha tehát Katalin napján ilyen idő lenne, akkor egy későbbi időpontban (az időjárási előrejelzés függvényében) pótoljuk a túrát.
Mindenkit szeretettel várunk.
További információ: Kovács Gergely Károly 30-598-6002

2023. november 6., hétfő

Már megint ürgésztünk...

Egy ürgetelepítés a mai protokoll szerint minimum 100 egyed átköltöztetésétől kezdődik, ráadásul mindezt nem egyszerre kell végezni, hanem két fordulóban, tavasszal (amikor a nőstények vemhesek) és nyár végén (amikor már teljesen önállóak a fiatalok).

Lelkes csapatunk tavaszi akciójáról ITT számoltam be, most néhány kép és gondolat az augusztusi felvonásról.

Adva van, hogy rendelkezésünkre állt a Duna-Ipoly Nemzeti Park csapdakészlete, itt a megye területén, elérhető közelségben, elegendő mennyiségben. A probléma már tavasszal is és most is a minőséggel volt. Aki még nem látott ilyet, annak nehéz elmagyarázni, de a lényeg: a csapda akkor "kattan el", ha az almacsalit tartalmazó kis fémlapra az ürge ránehezkedik, miáltal két fémrudacska egymáson elcsúszik és a két ajtócskát lecsapja. A gond az, hogy a berendezés nem elég érzékeny: vagy a fémlap rövid, azaz fizikus nyelven az erőkar nem elég hosszú, vagy a két rudacska között túl nagy a súrlódás. Bárhogy is, egy csomószor az ürgék kacagva bemennek a csapdába, helyben fogyasztják az almát vagy hazaviszik és kimasíroznak. "Boldog" vagyok, hogy erről dokumentáció is van:



A várakozás órái alatt a reptéren két érdekes állat került elő, egy fiatal kék vércse...

...valamint a jóval közelebbről megfigyelt sisakos sáska:


Az ürgék őrzése a tavaszihoz hasonló módon, remek szervezéssel zajlott. Én egy éjszakázásban, illetve a kerítés szétbontásában vettem részt.


2023. november 4., szombat

Jó ilyet látni...

 


Hívást kaptam a napokban Csákvárról. A pár éve ideköltözött Markó Gergely mutatkozott be, aki később ezeket a képeket küldte az általa készített ládákról, illetve utólag is engedélyt kért, amiért alapítványunk programjának nevét felírta az oldalára.
Nem tudom, mi ennek a vércsézésnek a varázsa, de messze a legsikeresebb, legmesszebb ható akciónknak bizonyult. Gergely pedig máris meghívót kapott év végi találkozónkra, hiszen bár a megyei csapatból többen ismerik őt, én most tudtam meg, hogy a szomszéd faluban nemrég egy újabb lelkes madárvédő ütött tanyát. Akárcsak ládájában a vércsék...